Meg kell-e menteni Európát?
Süveges Gergő, a beszélgetés moderátora arra kérte ezután a két vallási vezetőt, adjanak választ a kérdésre, hogy meg kell-e menteni Európát. Köves Slomó rögtön rámutatott: „ez a kérdés már sokszor felmerült, de ennek soha nem lett jó vége”. Sokan sokszor akarták Európát megmenteni, de ha csak száz évre tekintünk is vissza, az eredmény mindenképpen óvatosságra int.
Európa és a világ helyzete különben is nagyon jó, ilyen jó helyzetben talán még soha nem volt – állította Köves. Egy egyedi próbatétellel kell azonban szembenéznünk, a gazdagság próbatételével. A jólét ugyanis demotiválttá teszi az embert, a motivációhiány pedig olyan nagy, hogy akár a határainknál álló menekültektől is tanulhatnánk, akik napi ötször imádkoznak, rongyosak és fáradtak, de mégiscsak küzdenek valamiért – mutatott rá.
A motiváció hiányáért elsősorban a jelenlegi antropológiai szemléletmódot tette felelőssé Erdő Péter bíboros. Ma a társadalom szerinte csakis a fizikai jólétre koncentrál, holott a jólétnek sok egyéb vonatkozása is lenne. Arra figyelünk csupán, hogy megmaradjon a kellemes közérzetünk, így „a jövő félelemmel tölt el bennünket”. Attól tartunk, hogy véget fog érni a kellemes állapot, így nem tudunk megbékélni sem a szegénységgel, sem pedig a halálunkkal – mondta Esztergom érseke.
Az ortodox rabbi azzal magyarázta az Erdő által említett félelmet, hogy a materiális javakhoz köthető szerzési vágy, a felhalmozott vagyon a javak elvesztésének félelmével jár. Éppen erre jelentene gyógyírt a transzcendensbe vetett hit, amelyet senki nem tud elvenni az embertől. Mind a zsidóságnak, mind pedig a kereszténységnek alaptézise ugyanis, hogy „a világ tökéletlenül született és az ember az Isten társa, hogy a világot jobbá tegye”.