A kisvasút nem Orbán nagyzolása – Rókusfalvy Pál a Mandinernek

Ugye ön az etyeki fejlesztési tervbizottság elnöke?

Így van.

Akkor hogyhogy azt nyilatkozta, hogy a felcsúti kisvasút Etyek felé kanyarodó tervéről nem is tudott?

Szó sincs róla, hogy ne kérdezték volna meg a véleményem. Nem is akarok elhatárolódni a kisvasúttól. Sőt. Arról van szó csupán, hogy a két ügy teljesen független egymástól. Januárban Tessely Zoltán személyében Etyek, a Szent László- és a Váli-völgy területfejlesztésért felelős miniszterelnöki biztost kapott. Az etyeki tervek, fejlesztések előkészítésében van szerepem, a kisvasúttal viszont mi a tervtanácsban nem foglalkozunk – akármennyire is kezd ez összecsúszni a köztudatban.

Ön kopogtatott a Miniszterelnökségen, hogy felügyelje ezt a munkát?

Nem. Ott látták, hogy nálunk történik valami és nyilván azt érdemes fejleszteni, ami magától is fejlődött az elmúlt 15 évben.

Miért kellene állami pénzből fejleszteni ott, ahol a magánkezdeményezés is működik?

Ha nem segít senki, akkor is csináljuk tovább; de az a helyzet, hogy amíg én a kommunikációját meg tudom szervezni Etyeknek, a bornak, addig utakat nem tudok lerakni. Márpedig Etyek elképesztően elhanyagolt állapotban van infrastrukturálisan. Folytathatjuk így is, de tizenöt év alatt bizonyítottunk annyit, hogy a politika belátta: érdemes támogatni Etyeket. Wachau, Steiermark, Toszkána – azokon a helyeken nem az adja a romantikát, hogy nyakig tapicskolunk a sárban. Nálunk sem ennek kellene. Ha van normális, autentikus burkolatú út, ha nem Toi-Toi vécékbe kell járniuk a vendégeknek, ha az áramellátás és a kiemelten fontos területek wifi-lefedettsége megoldott, attól még a présházak hangulata nem vész el.

„Nekem ez buli. Addig vagyok benne, amíg a település épül általa.”

Kap fizetést a tervtanácsi munkájáért?

Nem. Hiteltelen lenne. Nekem ez buli. Addig vagyok benne, amíg a település épül általa.

Mennyi pénz megy idén a fejlesztésre?

Idén 1,1 milliárd.

Nyilván jól jön az ön borászatának.

Nem csak annak. Tizenöt éve, amikor elkezdtük, akkor is az volt a cél, hogy a helyi vállalkozások mindegyike jól járjon. A sajtos, a sonkás, a csokis, meg persze a többi pince.

Ők fizetnek önnek a fesztiválszervezésért, az Etyek-marketingért?

Dehogy. Nem keresztapa vagyok én. Itt tényleg az értékteremtés a lényeg, hangozzék bármily furcsán. Nem is tudatosan kerültem ebbe az egészbe. Kóstolni jöttem '97-ben, unokatestvérem, Alkonyi László hozott ki. Aztán itt ragadtam. A médiából jöttem, de még a Danubius vezetőjeként is a családi cégünk adta a számlát. A Roxer – ez volt a családom neve a magyarosításig – ma is működik, az fedezi a megélhetésünket, tehát nem kaszálni akartam Etyeken sosem.

Hanem szüretelni.

Két évig csak kóstolni jártam, aztán vettem kétszáz négyszögöl szőlőt és az első szüretemre rögtön ki is csődítettem az egész médiavilágot. Vicces most visszagondolni rá. Laci vagy hat évig nem állt velem szóba. Hiába küldtem a borokat a Borbarátba, a lapjába. Amikor a családi asztalnál szóvá tettem, hogy nem láttam a kritikát a boraimról, az én unokatestvérem közölte, hogy „van egy szint, amely alatt nem kritizálunk”. Kemény volt, de igaza volt. Én a médiából jöttem, azt hittem, szüretelek, mindenhez értek... Alázat semmi. 2006-ban lett először komoly borom, ma pedig az Onyxban is ott van – arra azért büszke vagyok.

Tehát a médiás gondolkodás nem jó a bortermeléshez?

Nem. Havas Henrik is mekkorát bukott! Nem volt meg benne az alázat. Kilencven százalékban odafönt dől el minden. 2001-ben például nem tudtam leszedni a szőlőt. Ha ledugsz egy szőlőtőkét, öt év múlva lesz belőle termés. Ha ma rosszul telepítek, a fiam issza meg a levét. Ha felülök egy divatnak, ahogy Villány felült a pinot noir-nak, amire pedig alkalmatlan a borvidék, telepíthetik aztán át az egészet. Lassan tanultam meg ezt a gondolkodásmódot, de a régit sem felejtettem el. Belekerültem itt egy csapatba, de mivel borügyben nem tudtam tanácsot adni, azt adtam a közösbe, amihez értek. Szervezés, kommunikáció. A saját birtokot is akkor lehet építeni, ha Etyeket is építem, a magyar bort pedig külön is. Ezért van bormarketing-konferenciánk negyedik éve vagy a Borászok Borásza díjunk 10 éve. Mára kitapostuk magunknak az utat, rajta vagyunk a bortérképen. Ezért is mondom, hogy itt jó helyen lesz a fejlesztés. Lehet pénzzel is előrejutni persze, de az könnyen kipukkad, ha nincs mögötte valóság – lásd Stadler-stadion. Ha valaminek van létjogosultsága, abba viszont érdemes befektetni.

„Futball, Etyek, Göböli tó, Korda Stúdió, Alcsúti Arborétum... Egy ilyen vasútnak ne lenne értelme?”

A fejlesztést még csak értjük, de kisvasút ehhez igazán nem kell.

A kisvasútnak éppen, hogy akkor van igazán értelme, ha össze van kötve Budapesttel. Erről készült egy tanulmány. Ennyi történt eddig. A tanulmányban egyébként benne van, hogy 100 ezer turista jár évente Etyekre, ami stimmel, s amire szintén büszkék vagyunk.

A fejlesztésekkel, a kisvasúttal a cél, hogy legyen mondjuk 200 000 látogató?

Nem. Tíz évig fesztiváloztunk, pontosan tudom, hogy hetvenezer látogató egy hétvégén nagyon sok. Túl sok. Nagy felelősség is. Harmincfős kommandós csapatom kellett, hogy legyen csak a zugárusok ellen. A Zsiguli kinyílt, jött belőle a vattacukor, a kínai meg már dobálta is a műanyag valamit. Nem véletlen, hogy már nem fesztiválozunk. Most már az a cél, hogy folyamatos legyen a látogatottság. Hogy eljöjjön Etyekre hétvégenként 2500-5000 turista, akik viszont hibátlan kiszolgálásban részesülnek. Tizenöt év után ezért tényleg ünnepnap, hogy jön egy miniszterelnöki biztos és megkérdi, mire van szükség ehhez. A vasút, mint mondtam, más tészta, de a borturizmus szempontjából pedig nagyon is lenne értelme: nem kell ugye autót vezetni. Ha ráadásul a turisztikai célállomásokat összekötik, nehezen lehet miniszterelnöki nagyzolásként értékelni a vasutat.

Nem az?

Futball, Etyek, Göböli tó, Korda Stúdió, Alcsúti Arborétum... Egy ilyen vasútnak ne lenne értelme? Van. Nem örülök, amikor leszólják, annak meg különösen nem, amikor ez rávetül a munkánkra is. Még csak tervezzük az elmúlt 15 év sikerein nyugvó borturisztikai fejlesztéseket, de már irigykedve kételkednek annak jogosságában. Bosszantó, ahogy a kisvasutas bulvárlufi is. Elindult egy regionális turisztikai vasútfejlesztés, ami így vagy úgy, de meg fog valósulni. Bár konkrét nyomvonal még nincs, már hisztériát keltenek, hogy embereken átgázolva, azok tulajdonát kisemmizve valósul majd meg.                

Az egyik tervben tényleg ez van.

Az egyikben. Igen. Nyilván én sem örülnék, ha a földemen menne keresztül a vonat, de sokan meg nagyon is örülnek a kisvasút lehetőségének.

Állítólag utálják a helyiek.

Lehet éjjel a kocsmában ilyeneket forgatni, ahogy annak idején, amikor a Korda Stúdió megnyílt. Csak nagyon megtévesztő. A kisvasút nyomvonaláról érdemi információ még nincs, hogyan is lehetne utálni? Nem olyan nehéz egyébként megkülönböztetni a hirtelen felfújt légvárat a stabil alapokkal bíró erődítménytől. Etyek az utóbbi. A bulvárhírekben nyilván jól mutat, hogy mutyiznak a közpénzekkel, kisajátítják a kisemberek magántulajdonát, de ez a fejlesztés hatalmas lehetőség a térségnek. A kisvasút is. Manapság viszont könnyebb kőkemény demagógiával mások hiteltelenségének látszatát kelteni, mint felismerve értékeinket, büszkének lenni rájuk. Irigységből márpedig semmit sem fogunk tudni építeni.