A daganatos betegeket kezelő intézmények fele alkalmatlan a feladatára

 

Az új egészségügyi államtitkár, Ónodi-Szűcs Zoltán lapunknak adott interjújában azt hangsúlyozta, hogy az egészségügynek nem önmagát, hanem a betegeket kell szolgálnia. Ma viszont még a daganatos betegek esetében sem mindig ez a helyzet. Mint Kásler Miklós, az Országos Onkológiai Intézet főigazgatója elmondta: bár a szakmai szabályok most is egyértelműen kimondják, ha egy kórházban nincsenek meg a beteg teljes körű ellátásához szükséges feltételek, akkor a pácienst el kell küldeni oda, ahol ez rendelkezésre áll, a valóságban ez sokszor nem így történik, emiatt a beteg rendkívül értékes időt veszít.

 

– A páciensnek egy helyen kell megkapnia a diagnózist, majd kezelést, amibe szükség esetén a műtét, a sugárkezelés vagy a kemoterápia is beletartozik – hangsúlyozta a professzor. Ruzsa Ágnes, a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság elnöke szerint azoknak a kivizsgálását, akiknél daganatgyanú merül fel, az év közepén bevezetett úgynevezett kéthetes szabály valóban meggyorsította. A rákgyanús esetek kivizsgálásához azonban nemcsak CT és MR kell, hanem például a szövetmintákat elemző patológusok is, akiknek hiánya komolyan hátráltatja a gyors diagnózist. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak a hazai onkológiai ellátással kapcsolatos adatai szerint az elmúlt tíz évben megduplázódott, és 2013-ban csaknem elérte az 1,3 milliót a kórházban kezelt daganatos betegek kezelésének száma, aminek következtében a kórházak csaknem kétszer annyit, majdnem 70 milliárdot fordítottak onkológiai ellátásra, mint 2001-ben. A folyamatosan növekvő kiadások ellenére az utóbbi ötven évben Magyarországon 48 százalékkal nőtt a rákos megbetegedések okozta halálesetek száma. Míg az Európai Unióban százezer lakosra átlagosan 166,9 halálozás jutott 2010-ben, ez a szám Magyarországon 238,8 volt.