Feláldozhatók

„Most éppen menekülők özönlenek Európába, és – mit ad isten?! – kormányunk ismételten alkalmatlan a kormányzásra. Ha ebből valaki arra következtet, hogy a válságok éppen a legrosszabb pillanatban törtek ki, azokat megnyugtatom: az elmúlt 26 évben bármikor ilyen állapotokat talált volna a bekövetkező vészhelyzet. A válság mindig rosszkor jön, de a hülyéket jobban letarolja, mint a felkészülteket. (Eszemben sincs párhuzamot vonni a mostani kormány és a szocialista-liberális kormány alkalmatlansága között, kétségtelen, bár nem megnyugtató tény, hogy két teljesen különböző alkalmatlanságról beszélhetünk, kár, hogy a kutyát sem érdekli.)

A Feláldozhatók című filmalkotásban kiöregedő, feláldozható, de végtelenül professzionális zsoldosok küzdenek a jó ügyért. Magyarországon ennek az ellenkezője történik: sérthetetlen amatőrök rontják és rontják egyre tovább a helyzetet, kizárólag saját érdekeiket szem előtt tartva.

Erről jut eszembe: a Fidesz értelmiségi tagozatának megszűnéséhez sem az vezetett, hogy felismerték alkalmatlanságukat, hanem a feladatok leegyszerűsödése, miszerint gyorsan sokat lopni egy analóg idióta is tud, ráadásul hatékonyabban, mint a néha el- elbizonytalanodó, erkölcsi érzékét tizedmásodpercekben mérhető késlekedéssel kikapcsoló bölcsész, és Orbán Viktornak nincs ideje. Nyilván rendkívül megengedően és lazán kezelem az értelmiségi kategóriát, amikor Giró-Szász és Répássy kapcsán ilyesmikről írok, de a magyar politikában, ahol Németh Szilárd vagy Tállai András helyzetbe kerülhet, a tagolt beszéd képessége már-már a klasszika-filológia vagy balneológia magasságába röpíti a funkcionáriusokat.”