De miért is nem elég szankciónak a kiutasítás, minek kell ehhez egyáltalán szabadságvesztést hozzárendelni? Erre a kérdésre egyrészt a felfüggesztett szabadságvesztés kiszabásának további új szabályaiból, másrészt a büntető-eljárásjogból kaphatunk választ. Azon bűncselekmények esetében tudniillik, amelyek nem büntethetők szabadságvesztéssel (pl. magántitok megsértése), a gyanúsítottat nem lehet őrizetbe venni, illetve előzetes letartóztatásba helyezni. Azzal tehát, hogy a déli határon való átjutás börtönnel büntethetővé válik, a jogalkotó olyan helyzetet teremt, hogy az onnan érkezőket a hatóságok automatikusan őrizetbe is vehetik, illetve aztán előzetes letartóztatásba helyeztethetik, ami fajsúlyos eszköz a kormány kezében a folyamatok kontroll alatt tartásához. Mellesleg a büntetőeljárásról szóló törvényt úgy változtatják meg, hogy az előzetes letartóztatás menekülttáborban is végrehajtható.
Másfelől a módosítások hatékony változásokat eszközöltek a tekintetben is, hogy a kiutasítottak ne térjenek vissza Magyarországra. Akit ugyanis felfüggesztett büntetéssel együtt utasítanak ki, annak azonnal le kell ülnie a büntetést, ha a kiutasítás időtartama alatt Magyarországra visszatér.
Elrettentés minden eszközzel
Első pillantásra az is furcsa, hogy míg korábban a déli határ illegális átlépése szabálysértés volt, most nem a bűncselekmények enyhébb fokozatára léptették elő, azaz vétséggé, hanem rögtön bűntett lett. A magyarázatot könnyen megkapjuk, ha megvizsgáljuk, mi is a fő különbség bűncselekmények két típusa között: „A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata fogház, ha azt vétség miatt szabták ki (…) A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata börtön, ha azt bűntett miatt szabták ki”. Az előterjesztő tehát azt szerette volna, ha azon határsértők esetében, akiket végül mégis letöltendő szabadságvesztésre ítélnek, nem fogházban, hanem börtönben kerülne sor a büntetés letöltésére.
A bűntetti minősítésen túl szembetűnő a büntetési tétel nagysága is. A „gyodán”, illetve a kerítésen keresztül történő puszta átkelésért akár 3 év szabadságvesztés is kiszabható lesz, a határzár megrongálása pedig egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel lesz sújtható. Könnyen belátható, hogy a két cselekmény aligha választható el egymástól, főleg, ha készen lesz a kerítés. Ha az átjutni szándékozó migráns nem talál egy már korábban vágott rést, kénytelen lesz az első bűncselekmény elkövetése érdekében a másikat is elkövetni, ráadásul vele lévő társai pszichikai bűnsegédként azonos büntetési tételek vonatkoznak. Az így megállapítható halmazati büntetés felső határa nem kevesebb, mint hét és fél év. Csak összehasonlításképpen: népirtás előkészületéért legfeljebb nyolc évet lehet kapni.