„Látva azt a tragédiát, hogy menekültek tízezrei próbálnak a háború és az éhség okozta haláltól megmenekülni, és útra keltek az élet reményében, az evangélium arra hív, arra kér minket, hogy legyünk »felebarátai« a »legkisebbeknek és a legelhagyottabbaknak, hogy konkrét reményt nyújtsunk nekik. Ne csak azt mondjuk, hogy „Fel a fejjel! Türelem!...« A keresztény remény küzdő remény, mégpedig a biztos cél felé haladó ember szívósságával küzd.
Ezért – az irgalmasság jubileumi évéhez közeledvén – felhívással fordulok minden európai plébániához [egyházközséghez], szerzetesközösséghez, monostorhoz és kegyhelyhez, hogy mutassa meg az evangélium konkrétságát és fogadjon be egy menekült családot. Ez egy konkrét gesztus, felkészülésként az irgalmasság szent évére.
Európa minden plébániája [egyházközsége], szerzetesközössége, monostora és kegyhelye lásson vendégül egy családot, kezdve az én római egyházmegyémmel!
Európai püspöktestvéreimhez fordulok, akik valódi pásztorok, hogy egyházmegyéjükben támogassák felhívásomat, emlékezve arra, hogy az irgalom a szeretet második neve: »Mindaz, amit akár egynek is tettetek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek« (Mt 25,40).”
(2015. szeptember 6., az Úrangyala-imádság elmélkedése után)