Helyretették Magyar Péter tévedéseit a gyermekvédelmi ellátás kapcsán – a számok nem hazudnak!
Fülöp Attila szerint nem a Tisza Párt elnökének a fellépése nyomán javulnak az ágazatban a körülmények, Magyar a konfliktust hozta ebbe a történetbe.
Az AB ugyan nem állapította meg a törvény alkotmányellenességét, azonban a devizahiteles törvény egyes pontjai véleményem szerint a visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmába ütköznek, és sértik a tisztességes eljáráshoz való jogot.
„Az Alkotmánybíróság (AB) ugyan nem vizsgálta, azonban kiemelném a devizahiteles törvény 3.§-át, amely kimondja, hogy semmis az árfolyamrést kikötő szerződési feltétel alkalmazása, kivéve ha a kikötés megfelel a 1996. évi CXII. törvény (továbbiakban Hpt.) 200/A.§-ának, miszerint a bankok a kölcsön összegét és a törlesztő részleteket az MNB hivatalos vagy ha van ilyen akkor választásuk szerint a saját devizaárfolyamuk alapján kötelesek kiszámolni.
Ez a rendelkezés álláspontom szerint azért visszaható hatályú, mert a Hpt. ezen szakasza csak 2010. novemberétől hatályos. Ezzel szemben a törvény hatálya a 2004 és a devizahiteles törvény hatályba lépése közt kötött szerződésekre terjed ki. Van tehát egy olyan időperiódus 2004 és 2010 között, amely alatt a bankoknak egy olyan jogszabályi rendelkezésnek kellett volna megfelelniük, ami akkor még nem is létezett és így nem is ismerhették.
Több bírói indítvány is felvetette az AB előtt a törvény által megállapított »hét elvnek« való megfelelés követelményének alkotmányellenességét. A bankoknak a perek során azt kell bizonyítaniuk a törvényben meghatározott »hét elvnek« szerződéskötési gyakorlatuk megfelel (egyértelmű és érthető megfogalmazás; tételes meghatározás; objektivitás; ténylegesség és arányosság; átláthatóság; felmondhatóság; és szimmetria elve). A bírói indítványok azt kifogásolták, hogy ez a »hét elv« a devizahiteles törvény előtt egyetlen jogszabályban sem jelent meg követelményként. Az AB ezt a tényt el is ismerte azonban döntésében kifejtette, hogy a »hét elvet« a Kúria a 2/2012 PK véleményében (amely először megfogalmazta ezeket) a tisztességtelenség kategóriájából vezette le. A tisztességtelenség pedig már a szerződések megkötésének idején is érvénytelenséget vont maga után, így nem mondható hogy a »hét elvnek« való megfelelés visszaható hatállyal került volna megállapításra.
Az AB döntésének indokolásával eddig a pontig egyet is értek. Véleményem szerint az AB-nak ennek ellenére meg kellett volna állapítania devizahiteles törvény Alaptörvény-ellenességét. A PK véleményben ezek az elvek ugyanis még példálózó jellegű felsorolásként szerepeltek míg a devizahiteles törvény 11.§-a – miszerint a bíróság kizárólag azt vizsgálhatja, hogy az általános szerződési feltételek (ászf). megfelel-e a hét elvnek – taxatív felsorolássá alakítja át ezeket az elveket. [4] Ezzel kizárja, hogy a bíróság a tisztesség elvét, mint mögöttes szabályt alkalmazza a hét elv mellett. Véleményem szerint a devizahiteles törvény ezáltal elszakította a »hét elvet« forrásától, a tisztesség elvétől és önálló magatartási követelményekké tette azokat.
A törvény tartalmilag véleményem szerint így olyan új érvénytelenségi okokat hozott létre, amelyek a szerződések megkötésének időpontjában nem léteztek. Ebből következik, hogy visszaható hatállyal került megállapításra a hét elvnek való megfelelés követelménye.”