Egyik politikai elitnek sem leszek a ribanca – a cserdi polgármester a Mandinernek

Élvezi a médiasztárságot?

A micsodát?

A médiasztárságot. Sorra adja az interjúkat, médiadíjakat adnak egy-egy Cserdi-riportért...

Nézzék. Vonattal jöttem Budapestre, hogy találkozzam önökkel és másokkal. Azért késtem, mert kimaradt az áram, fene érti ezt, hogy maradhat ki, meg hogy mi van a MÁV-val. Ez tehát nagyon nem médiasztár tempó. Egyáltalán nem is akarok celebeskedő köcsög lenni. Teszem a dolgom, és találkozom egy sor jóindulatú emberrel. 

Meg az új márkát, a Lasipét is népszerűsíti, igaz?

Ami a szerepléseket illeti, számomra régóta az a legfontosabb, hogy minél jobban elterjesszem a színvakságot. Hogy a cigányságról valós kép alakuljon ki a társadalomban. Nagyon fontos, hogy közben egyik vagy másik politikai elitnek se legyek a ribanca. A másik, amiért most utaztam, valóban a Lasipe. Régóta dolgozunk ezen a branden, amely olyan áttörést jelenthet, amilyenre már nagy szükség van vagy 25 éve. Európában, de szerintem a világon sincs még ilyen, a cigánysághoz köthető termékcsalád és márka. Nem a tizenkilencedik-huszadik századról beszélek, akkor voltak a szakmák...

Kosárfonás, vályogvetés...

Igen. A rendszerváltás óta viszont egyáltalán nincs cigány innováció.

Saját ötlete a Lasipe?

Abszolút. Azt jelenti lováriul, hogy jóság. 

Beszél lováriul?

Igen.

Mindenki lovári Cserdiben?

Hetven százalék cigány, 6:1 arányban van lovári túlsúly a beásokhoz képest. A többi harminc százalék lakónk sváb vagy magyar. 

Van jelentősége, hogy beás vagy lovári valaki?

Szerintem semmi, de azt látom és tudom, hogy a cigányságon belüli rasszizmus sokkal keményebb, mint a magyar közéletben.

Hogyhogy?

Hát úgy, hogy a cigányságon belül hatalmas a szakadék, egymást elmondjuk mindennek! A kolompár és a lovári sem bír egymással. Egyik a másikra köpköd, fúj... Itt sokkal nagyobb gond van, mint azzal, ahogyan a magyar közélet lekezel minket. „Az beás.” „Az kolompár.” Túl kellene már lépni ezeken a kicsinyességeken. Ami meg a cigányság és magyarság közti ügyeket illeti: arra gondoltam, hogy meg kell jelenni egy termékcsoporttal, ami a kaja. A kaja képes legyőzni a kasztok közti különbségeket – a gyomor nagy úr. Minél többen kóstolják meg a cigány ételeket, annál elfogadottabb lehet a cigányság a társadalomban.

„Van eredmény, és mindenkinek saját eredménye van. Egyéni sikerek.”

Krumplit, paprikát, paradicsomot, káposztát már termesztenek egy ideje, ez maga a cserdi siker. Ezeket címkézik majd fel Lasipeként?

Dehogy! Lesz cigány lecsó, savanyúság, lekvár, aztán majd paradicsomlé is. 

Mitől cigány a cigány lecsó?

Nem vagyok szakács, de annyi a lényeg, hogy a magyarok lecsójában a paprika ropogós, a miénkben le van sütve, pépessé, kenhetővé válik az egész, a fűszerezés pedig erősebb. 

Mint az ajvár?

Ahhoz közelít. Régen általában disznózsírral készítették. Azt lehetett szerezni a dögkútból. Tyúkot meg lehetett lopni hozzá...

Ezt így kimondja?

Hogy mondjam, ha egyszer így volt? Ma már hála Istennek semmit sem kell lopni hozzá, mindent megtermelünk Cserdiben. Az üzem pedig egy 120 négyzetméteres pajta lesz, azt alakítjuk át. Pelényi Margit és Petes Tamás tervezik az üzemet, a logó tervezésében pedig Horváth Balázs, Károlyi László, Brém Zsolt és Sárközi Gyula segít.

Haverságból?

Igen. Ők is részei szeretnének lenni az első cigány brandnek.

Azt hogy éri el, hogy a falubeliek elfogadják az apaszerepet, amelyet ön betölt? Megnézi a lakosok szemetét, ellenőrzi őket...

Sokszor felvetik, van-e jogom más szemetében turkálni, ellenőrizni, de amikor a napi tisztességes kenyérért küzdesz, akkor bizony érzed ezt a jogot. Ha kiengeded a kezedből a gyeplőt, mindenki azt hiszi, hogy szabad a feeling. Hogy azt tesz, amit csak akar. Közben a gyerekek... Amikor elvittem a kukákat és átnéztem a falubeliek szemetét, azt miattuk tettem. Mert persze mindenki teszi magát, hogy mekkora jó szülő, hogy a gyereke az első, hogy annak mindent megad. A kuka valósága viszont nem ezt tükrözte vissza. Piásüvegek, cigisdobozok... Szóval látnom kellett, mi a valóság, hogy szembesíthessem vele az embereket. Azzal, hogy sokkal jobban szeretik magukat, mint a gyerekeiket. Bele is mondtam a szemükbe. 

Reakció?

Volt, aki húzta a száját.

Hogyhogy 2006 óta mégis mindig megválasztják?

Nem az én szerepem a lényeges ebben...

Dehogynem. Az ön szerepe kulcsfontosságú. 

Úgy értem, nem az a fontos, én mit mondok, hanem hogy a másik mit akar abból megérteni. Persze, értik az emberek, hogy megy a balhé meg a szembesítés, de azt is látják, hogy csak jobban élünk, csak kialakult nálunk valami. Van eredmény, és mindenkinek saját eredménye van. Egyéni sikerek. Ma például minden gyerek, aki végez az általánosban, elmegy középiskolába. Ez nyolc éve nem így volt. Cserdi túllépett önmagán, állítom, hogy az egész országnak lehetne példa. Figyelni a gyerekekre, dolgozni, termelni: ez a feladat. Nem durva kontroll van egyébként. Ha valami gond van, azt egyenesen meg kell mondani; de ha valami jó, akkor meg dicsérni kell.

Tényleg apaszerep. Ön egyébként honnan kapta ezeket a határozott értékeket?

Ha nem lennék barna arcú, nem kérdeznék meg tőlem, igaz? 

Higgye el, nem azért kérdezzük, mert gonosz rasszisták vagyunk.

Jó, tudom, hogy nem. 

Szóval nem csak azért a kérdés, mert cigány, hanem mert 13 évesen lett először cipője, 17 éves koráig dögkútból evett, mégis kiemelkedett. Jó iskolába járt, azért?

Nem sokat jártam iskolába. Szerettem volna, de nem volt rá módom. Három általánost végeztem el gyerekkoromban – ma már mondjuk megvan a nyolc. De annyi. Mondjuk amíg jártam iskolába, jó tanáraim voltak. A tanárok puszta jelenléte élmény volt. Nekem nem David Beckham meg Madonna a példaképem, sokkal jobban szeretem náluk őket, főleg pedig az őseimet. 

Akkor tehát otthonról hozta a határozottságot, céltudatosságot, munkaszeretetet?

Anyukám rendkívül szerény asszony. Azt mondja: akinek 220 forintja van, az kenyeret akar venni, akinek egymilliárd, az kétmilliárdot akar belőle csinálni és nem néz vissza sosem. 

És az édesapja?

Édesapám meghalt. 

Ha fáj róla beszélni, nem erőltetjük. 

Meghatározó volt az életemben, de nem szoktam róla beszélni. 

Éppen ezért kérdezzük, mit kapott tőle. 

Rendkívüli ember volt, olyan igazságérzettel, amelyhez foghatót másban nem láttam még. Sosem óvatoskodott, nem volt nála egyfelől-másfelől. Egészségesen működött az értékrend, amellyel formált minket. Határozott volt, igen. Pécsen volt bányász, én is ott születtem, aztán jöttünk Cserdibe – nem tetszett a paneldzsungel. 

„Furcsa, mi? Cigány és egy gyereke sincs!”

Mielőtt polgármester lett, egyre feljebb jutott a munkájában. Miért nem állt meg a rakodófiúságnál?

Egyszerű ez, mint a pofon. Mindenkiben kialakulnak természetes igények. Mondjuk vennél egy cipőt, mert nincs. Na most, lehet azt, hogy odamész valakihez, leütöd és leveszed a lábáról, csak aztán mehetsz a sittre köcsögnek. Elég sokan belátják ebben az országban, hogy nem ez a megoldás, hogy ez így nem éri meg. Senki nem tart pisztolyt a fejedhez, hogy hülye legyél. Én is beláttam azt, amit a többség tud. Szóval nincs ebben a világon semmi különleges. Cserdiben sincs semmi különleges. Élni akarsz és ennyi.  

Saját családot nem alapított még, ugye?

Nem. Furcsa, mi? Cigány és egy gyereke sincs!

Nem csak azért, mert cigány. Azért is, mert 42 éves. 

Mindig nagyon jóban voltam a női nemmel, az apaszerepből pedig, ha már így említette, tényleg kijut nekem a faluban. Jó is így. Nem csak azt nézem otthon, hogy a kukákban mi van, azt is figyelem, a gyerekek jól viselkednek-e a suliban. Bemegyek, megkérdezem a tanítóktól. Nálunk van követelmény, de vége van annak, hogy semmirekellő vagy, lapáttámasztó világbajnok – amit én hallgattam mindig, csak a színem miatt. A bevándorlás mondjuk olyan helyzetet teremtett, hogy most jobb azért cigánynak lenni. 

Vannak még másabbak, tehát utáljuk őket együtt?

Szó sincs róla, nem így értem, nem szeretném én senki méltóságát sérteni. A bevándorlás nehéz téma, alap dolgokat nem tudunk kezelni sajnos, de egész Európa padlón van ettől az ügytől. Itthon viszont van egy pozitív mellékkörülmény. Ha ez focimeccs lenne, mi, cigányok állnánk most 2:1-re. A magyar többség jobban elfogadja azokat, akik hatszáz éve itt tesznek-vesznek, meg lopnak is, igen. Mégis, mindenképpen kiszámíthatóbbak vagyunk. Ráadásul beszélünk magyarul. Megvannak azok a nyomok is, amelyekre lehet építeni.

Mindenhova elmegy – a Gój Motorosoknál is volt –, de a Jobbikhoz nem. Azt mondta, felköti magát, ha Vona Gábor lesz a miniszterelnök. Miért? Ők is példamutatónak tartják a cserdi sztorit. 

Mi úgy értük el, amit elértünk, hogy nem vertük a talpunkat a földhöz, nem masíroztunk keresztül senkin sem. Tényleg felkötöm magam, ha Vona Gábor lesz a miniszterelnök. 

Nem túlozza el kissé?

Nem. Megtenném. Szégyen lenne olyan közegben levegőt venni, amelyben ezek a szélsőséges erők a félelmet terjesztik. Most persze mondhatják majd egyes olvasók, hogy ez a kis köcsög mondja itt a magáét, a hülyeségeit, hogy túloz; de az én életem az enyém, azzal azt teszek, amit akarok.

„Úgy hívom a dolgokat, ahogy az emberek többsége.”

Önt is leszélsőségesezték már, méghozzá olyan szervezetek, mint az Amnesty. Nem lenne jobb ezzel óvatosabban bánni?

A köcsögmentesítés miatt homofóboztak, mert egyszerűen nem értették. Azt hitték, hogy a melegeket akarom elűzni az országból. Szó sem volt erről. Csak bevittem a gyerekeinket a börtönbe, hogy lássák, nem olyan jó móka ez. Nem igaz, hogy nem ciki a börtönviseltség. Bementünk a sötét cigány képünkkel, aztán falfehéren jöttünk ki. Megvolt a hatás.

Valószínűleg a szóhasználat miatt szálltak rá önre a liberálisok, merthogy ilyet, hogy „köcsög”, nem illik mondani.

Szóhasználat! Hagyjanak már ezzel! Nyolc elemim van, rendben? Úgy hívom a dolgokat, ahogy az emberek többsége. Az, hogy ne legyél köcsög a börtönben, elég fontos üzenet ahhoz, hogy ne ilyen szóhasználati akármiken ugrabugráljunk. Felőlem akár mondhatja bárki azt is, hogy „cigánybűnözés”.

Szabad?

Szabad hát! Lássuk be, nem úgy nézek ki, mint egy angolszász. Ha valakinek beverek vagy ellopok valamit, miközben cigány vagyok... azt felőlem nyugodtan lehet cigánybűnözésnek hívni. Vannak olyan piti elkövetési formák, amelyeket cigányok szoktak elkövetni. Most megyek Balassagyarmatra a börtönbe. Meghívtak, hogy beszéljek nekik, viszek magammal öt falubeli fiút is. Balassagyarmaton 552 fogvatartott van. 90 százalékuk cigány. Szóval nem kell mindig megsértődni. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden cigány bűnöző. Ha ilyen értelemben használják a szót, az igazságtalan és tényleg pocskondiázó. Az ilyen általánosítást nem bírom. A cigánybűnözés fogalma azért nem tiszta tehát, mert akkor a jövőben minden bűnt a nevén kellene nevezni, nem csak kiragadni egy népet és a bűnnel magával összemosni. Ott van mondjuk a Kozma-gyilkosság és Simon Tibi megölése. Nagyon hasonló esetek, de Tibinek nincs szobra. Szétrugdosták a fejét, de ott magyarok voltak az elkövetők. Ha cigányok ölnek meg egy sportolót vagy bárkit, utána az egész cigányságot bélyegzik meg. Én is megkaptam annak idején, hogy „olaszliszkai gyilkos”. 

„Akármennyire is mást szeretnének hallani egyesek, tényleg: cseppet sem érzem magam elnyomottnak.”

Mit válaszolt?

„Én sosem mondtam önre, hogy móri mészáros.” A lényeg, hogy minden problémáról nyíltan kell beszélni, azokat meg kell mutatni, csak fölöslegesen nem kellene sértegetni ártatlanokat. Egyébként, mielőtt félreértenek, nem gondolom, hogy rossz lenne itt cigányként élni. Én például egyáltalán nem vagyok elnyomva. Akármennyire is mást szeretnének hallani egyesek, tényleg: cseppet sem érzem magam elnyomottnak. Ebben az országban jó állampolgárnak lenni. Tehetek magamért, a közösségemért, s ha teszek is, annak van eredménye. Nem kell félnem semmitől. Kivéve a Jobbikot. 

De miért éppen a Jobbik? Mielőtt minket ért félre: nem védjük őket, nem dolgunk, de nagyjából ugyanazt mondja, amit ők!

Egyik nap verem a talpam, másnap meg ölelni akarlak...? Ezt még Cserdiben, a krumpliföldön sem esszük meg. Elzárkózni viszont még Vona Gábor elől sem zárkózom el. A Heti Válasz keresett meg nemrég, hogy leültetnének vele egy vitára. Benne vagyok. Leülhetünk, beszélhetünk. Valamikor szeptember elején. 

Szárszón is ott volt a nyár elején, Farkasházy Tivadar kertjében. Ott is örültek volna, ha elmondja, mekkora elnyomásban él, aztán nem mondta. 

Örültem, hogy ott lehettem, nagy hagyományú találkozó. Elmondtam nekik: én megengedhetem magamnak, hogy hülyeséget beszéljek, mert nagyon kevés iskolám van. Ők viszont nem. Volt, ami nagyon felpaprikázott. Elszakadt nálam a cérna az egyik pódiumbeszélgetést hallgatva. Remegett a lábam. Tiszta idegben voltam.

Alapjövedelem.

Az. Arról volt szó. Fogtam a fejem. Nagyon rossz irány. Engem talán nem náciz le senki és nincs is abban semmi náciság, ha azt mondom: tényleg a munkaalapú társadalom képes biztosítani a jólét alapfeltételeit. Persze nem ollóval kell füvet nyírni a közmunkásnak, de dolgozni, azt kell. Termelni, kereskedni. Az ember a közmunkában is megtalálhatja az élményt, hogy tesz magáért és a faluért. Semmi megalázó nincs ebben, sőt.

Közmunka nélkül nem lenne a cserdi siker?

Mi megelőztük a közmunkát, 2009-ben ugyanis eljött hozzánk Czomba Sándor és segített. Addigra már önálló burgonyaültetvényünk volt, ránk szakadt szeptemberben az a rengeteg krumpli, nagy élmény volt mindenkinek. Ma a közmunkát és a bérmunkát is alkalmazzuk. Ha megvan a tisztességes kenyér, nem kell köcsögmentesíteni senkit sem. Nem kell a Földet ötvenkétszer körbeutazni, nem kell az országos roma önkormányzat tagjának lenni, nem kell tanulmányokat írni milliárdokért. A cigánytelepek felszámolását is erősen visszafognám. 

„Minden egyénnek szüksége van felelősségérzetre.”

Micsoda eretnek gondolat!

Pedig épp oda építenék üvegházakat, fóliasátrakat. A cigánytelepre. Minden egyénnek szüksége van felelősségérzetre. Aki az üvegházban dolgozik, maga lesz felelős a termésért. Ha nem nyomja meg a gombot, hogy menjen a csöpögtető, vége az egésznek. Felelősség nélkül semmi nincs, de az csak így alakul. 

Ezért sem fogad el adományt a falunak?

Minket rászoktattak, hogy kéregessünk, márpedig én nem szeretnék ilyen lenni. Ezért mentünk egy igazán sztereotip piros cigány Zsigulival az országban, hogy a magyar rászorulóknak adjunk a terményeinkből. Nem lopni mentünk, hanem adni. Egyébként a piros Zsiguli is azért volt, hogy megmutassuk: nem sértődgetni kell, hogy vannak sztereotípiák. Persze, hogy vannak. A valóság volt az alapjuk. Hát változtassuk meg a valóságot, a viselkedésünket, aztán üljünk be egy ugyanolyan nyúlfarkas, rózsafüzéres Zsigába – hátha a sztereotípián is sikerül változtatni! Szerintem ez a járható út, nem a cigány önkormányzatok szánalmas világa a szánalmas összegekkel, amelyek évi egyszeri falunapra meg egy kis lenyúlásra jók legfeljebb. Régóta mondom, hogy meg kellene szüntetni az egész rendszert.

Mi kell helyette?

Föld. Föld kell. Újra kell gombolni a földosztást. A települések határaiban lévő földeket a gigantikus vállalkozók helyett az ott lakóknak kellene használnia. Onnantól lehet építkezni. Mi is ezzel kezdtük Cserdiben. Először krumpli volt, aztán lett paprika, paradicsom, káposzta is, négy éve az üvegházak... Most meg a Lasipe, de itt sem szeretnék megállni: országos rendszert lehetne kiépíteni. Mi a Lasipe termékcsaládból úgy 8-10 ezer üveget le tudunk majd gyártani az üzemünkben, ha minden jól megy, télre megleszünk, áruházláncokkal is meg tudunk állapodni. Csakhogy felvásárlók is akarunk lenni. Az egyik falu termelné a hagymát, a másik a krumplit, le lenne osztva országszerte és végül akár régiónként lehetne egy gyár. Emellett büféhálózatot is tervezünk, ahol romburgert lehet majd kapni.

A hamburger cigány változata?

Az. Nagyon régi álma ez egy barátomnak, Kalányos Terinek. Cigány lecsóval, csirkehússal készül.

Szép nagy álmok így együtt.

Levi Strauss sem úgy kezdte, hogy rögtön milliárd farmert adott el. 

Öné a Lasipe ötlete. Az ön bankszámláján jelenik majd meg a profit?

Az önkormányzatnak van egy Lasipe Kft.-je, amint a gyár beindul, oda folyik be minden.

Szóval nem önnek személyesen?

Nem!

Az sem baj, csak akkor egy leendő nagyvállalkozóval beszélgetünk, nem közösségépítővel. Nem árt tisztázni. 

Isten ments! Mit kezdenék azzal a pénzzel? Ön szerint meg tudnék én enni öt szelet rántott húst?

Ha bejönne a biznisz, utazhatna mondjuk Balira.

Balira? És mit csinálnék én ott? Mi van Balin? Víz, meleg és homok. Bali egyáltalán nem érdekel. Cserdi érdekel. És Magyarország.

***

Fotók: Földházi Árpád.