Vajon mennyire felkészült a magyar állam az ISIS-szel szemben?

„Az ISIS keltette veszély, amelyet kár alábecsülni ebben a stádiumában, és megvárni, amíg merényletsorozatban ölt testet Európában, annál is nehezebben fordítható vissza, hogy több milliós potenciális hátországa van az itt élő muszlim közösségekben, amit eltagadni, és akár valami ábrándos »jó állampolgár« képpel, akár a diszkrimináció vádjával agyonütni végezetes tévedés lenne. Az Iszlám – függetlenül attól, hogy felszólít-e közvetlenül is a hitetlenek lemészárlására – nyilvánvalóan nem a szabadság és a szekuláris állam lehetőségének (mindösszesen a toleranciának) a vallása, és ilyetén módon idegen Európától, amelynek valamennyi őshonos vagy bevett hagyománya a hellenizmustól a germán törzsekén át a zsidó asszimilációig a szabadság valamilyen koncepcióján alapul. (Néha, ugye, végzetesen nem sikerült érvényt szereznünk a szabadságnak és az emberiességnek, de attól még így van.)

Én személyesen eljutottam már oda, hogy nem vagyok ellene a kerítésnek (még ha ez az ab start etnicista kormány állítja is), de értelmetlennek tartanám önmagában, ha nem erősödne mellette a magyar állam taktikai védelmi képessége. Ha abból indulok ki, hogy az állam milyen hatékonysággal és szakértelemmel funkcionál akár a honvédelemben, akár egyéb területeken, csak reménykedni tudok, hogy nem ma, és nem holnap lesz szükség ezekre a képességekre. Egyedül azonban a megnövekedett képességekre is hiába számítunk. A NATO, az európai titkosszolgálatok, és valamiféle nemzeti gárdák együttes, jelentős fejlesztésére van szükség ahhoz, hogy a kontinenst – miközben a Nyugat mindent megtenne a válságrégiók stabilizálása érdekében – relatív biztonságban tudhassuk az erőszakos iszlámmal szemben. És akkor még külön meg kell fontolni az oroszok szándékait is az Európával szemben növekvő nyomás állapotában.”