Barbara Kolm: Európának nem egyenszabályozásra van szüksége

Miről szól a Free Market Road Show?

A cél az, hogy összehozzon olyan embereket, akik vitatkoznának arról a kérdésről, hogyan lehetne gazdasági növekedést teremteni vagy miként lehetne a vállalkozói kedvet erősíteni. A road show egyúttal piacpárti személyiségek hálózatát építi Európa-szerte: összesen hétezren vettek részt a 35 európai városban tartott konferenciáinkon. Örülünk, hogy Budapestre is eljutottunk.

Londontól Tiranán át Tbilisziig terjed a meglátogatott városok névsora. Van valami közös nevezője a piacgazdaság terén ezeknek az oly különböző városoknak és országaiknak?

A közös recept annyi: hagyni kell az embereket, hogy azt csinálják, amit szeretnének. Kis kormányzatra, kevés beavatkozásra van szükség. Végezzék csak el az üzletemberek a maguk munkáját káros szabályozások és versenyképességet korlátozó munkajogi szabályok nélkül. Persze minden egyes ország más, de a szabadság szükségessége maga a közös nevező. Európának a sokszínűség az erőssége, itt nem működik az egyenszabályozás. Más a görög és a spanyol helyzet, ahogy más a helyzet a Londonban is. Minél szabadabb egy társadalom, egy egyén, a gazdaság, annál prosperálóbbak lehetnek.

Ön a jelenlegi európai uniós állapotok kritikusa. Mit gondol az EU politikai, intézményi válságáról?

A halogatás politikája, a valósággal való szembenézés kerülése nem működik. Ez történik Görögországgal öt éve. A görögök még mindig nem végezték el a házi feladatukat, nem hajtottak végre valódi megszorításokat, kiadásokat csökkentve és strukturális reformokat bevezetve – és nem is szándékoznak ilyeneket tenni. Ha jön a pénz, ha nyomják a pénzt, akkor miért is tennének így? Ez egy probléma, amivel elbukott az EU, a Bizottság. A második problémát a geopolitikai kihívások jelentik. Nézzük meg az ukrán válságot: egy évig tartott, amíg az európai politikai vezetők reagáltak rá és döntéseket hoztak. És mind tudjuk, hogy ezek a döntések nem is működtek eddig. Úgy látjuk, nem egy Brüsszelben megalkotott nagy EU-s kormányzatra van szüksége az EU-nak. Európa mindig akkor volt a legsikeresebb, amikor a gazdasági egységek nagyobbak voltak a politikai egységeknél. Most ennek ellenkezője történik.

Úgy látja, hogy vissza kellene bontani az EU intézményrendszerét, hogy újra csak egy közös piacként működjön?

Pontosan. Az EU elég jó úton haladt nagyjából 15 évvel ezelőttig. Liberalizáltuk a piacokat, bevezettük a személyek, a szolgáltatások, a tőke és az áruk szabad mozgását, megnyitottuk az egymás közötti határokat. De amióta az úgynevezett pénzügyi válság lecsapott Európára, teljesen kilengett az inga. A fogyasztóvédelem álcája mögött az egyéni szabadságot csökkentjük a szabályokkal, a dohánykereskedelemtől az élelmiszeriparon át a pénzügyi szektorig. Az egyenszabályozások megölik a kis- és középvállalkozásokat. Pedig velük kellene törődni, hiszen ezek alkotják a társadalom gerincét, ők teremtenek munkahelyeket és fizetik az adót. Mi őket támogatjuk.

Kritikus az euróval szemben is?

Igen, kritikus vagyok. Az euróval számos problémája van, és azok megjavítása helyett inkább csak igyekszünk elfeledkezni róla. Az egymással versengő pénznemek – ahogy Hayek rámutatott – nagyon fontosak. A road show során is számos olyan európai országban jártunk, amelyek még a saját pénzüket használják. Nincs valódi indok arra, miért is kellene mindenkinek az eurót használnia.

Ön osztrákként például újra bevezetni az osztrák schillinget?

Nem az a cél, hogy visszatérjünk a schillinghez. De nézzük meg, hogy vannak-e alternatívák. Ott vannak az elektronikus fizetőeszközök, vagy képzeljünk el egy kisebb eurózónát Németország, Ausztria és még pár ország részvételével. Persze nem az a lényeg, hogyan hívják a pénzt: az a lényeg, hogy legyen megtámogatva, legyen valódi érték, tartalom mögötte. Erről mintha elfeledkeztünk volna mostanra.

Ön a bécsi Hayek Institut vezetője: mik a célkitűzései az intézetnek?

A Hayek Institut az individuális szabadság eszméje mellett áll ki. Az értékek, amik mellett kiállunk: az önmagunkért való felelősség vállalása és a szabad verseny eszméje.

A hayeki elveket osztrák iskolának is nevezik – miközben egyébként Ausztria nem éppen a szabad piac, a libertarianizmus fellegvára a maga nagy államával, jóléti kiadásaival és politikával összefonódott közigazgatási és gazdasági elitjével.

Ebben teljesen igaza van, és azt kívánom, bárcsak az osztrák politikusok is követnék és osztanák az osztrák iskola tanait a tevékenységük során. Valóban, nem azt tesszük, amit kellene. Wolfgang Schüssel első, néppárti-szabadságpárti kormánya strukturális reformokba kezdett, amik nagyon jók voltak. Azóta sajnos teljesen felszámolták ezeket a reformokat; a kereskedelmi és munkaadói kamarák pedig a status quo védelmezői lettek.

Követi azt, ami Magyarországon zajlik? Orbán Viktor kormánya unortodox gazdaságpolitikát folytat, amiben baloldali elemek keverednek meglehetősen jobboldali politikákkal.

Nos, az egykulcsos jövedelemadó mindenképp egy jó példa, ezt támogatni és hirdetni kell. De én még tovább mennék, tovább is lehetne csökkenteni az adót.

Orbán épp ezt tervezi.

Minél alacsonyabb az egykulcsos adó, annál jobb. Ha végül a kormánynak nincs elegendő bevétele, amit újra tudna osztani, akkor reformokba kell kezdenie, így a nagy kormányzat zsugorodni kezd. Persze folyamatosan fel kell tenni a kérdést: mi is a kormányzás célja?

Mi az?

A jog uralmának biztosítása. És ennyi.