Az egyházban a nők némileg háttérben vannak, a társadalomban pedig általában a keresztények, úgyhogy a keresztény nők talán duplán is háttérben vannak. Önök személy szerint mit tudnak tenni ez ellen?
K. L: Szoktam is mondani, hogy halmozottan hátrányos helyzetben vagyunk. Társadalmilag úgy élem ezt meg, hogy mind keresztényként, mind nőként próbálom a legjobbat adni magamból. Nőként nagyon határozottan kiállunk azért, hogy a nők vegyenek részt a közéletben is, érvényesítsék például az anyaság igényeit a társadalomban, mert bármennyire is jóindulatúak a férfiak, ők nem tudják képviselni a nők igényeit, mert nem élik meg. Keresztényként pedig a példamutatást tartom elsőrendűnek. Nem harsogom a hitem, de ha védenem kell az értékeket keresztényként, akkor megteszem. A véleményformálás terén van egy kívülről ránk erőltetett határ, ami ma is létezik, ezt segít áttörni a Talita. Látni kell, hogy a kereszténységet nagyon nagy mértékben a nők adják tovább immár évezredek óta, elég, ha a vidékre tekintünk, ahol gyakorlatilag a nők nélkül meghalna a kereszténység.