Az új elnök még tavaly decemberben a parlamenti eskütétele után újságíróknak azt mondta: a bizalom jelének tekintené, ha a testület visszakaphatná korábban elvett hatásköreit. Az Ab 2011 óta csak a korábbinál jóval szűkebb körben vizsgálhatja a központi költségvetéssel kapcsolatos alkotmányossági kérdéseket. Lenkovics Barnabás leszögezte: az Ab visszakapott hatásköreivel is mértéktartóan, felelősségtudattal élne, tudatában van döntései költségvetési vonzatainak. A kérdés csak az, hogy a másik oldalban megvan-e ez a bizalom.
Az Ab hatáskörcsökkentése kapcsán az elnök olyan konkrét problémákra hívta fel a figyelmet, mint például a helyi adókról szóló törvény tavaly elfogadott módosítása kapcsán a termőföldadó kivetésének lehetősége. Ez sokakban aggodalmat váltott ki, de a törvény alkotmányosságát az Ab jelenlegi hatásköreivel nem vizsgálhatja. Az Ab és a rendes bíróságok viszonyáról szólva Lenkovics Barnabás elmondta: kevesebb szó esik róla, de a testület nem csupán a politikával kerülhet konfliktusos viszonyba mint a „törvényhozás bírája”, hanem a bíróságokkal is, különösen miután a 2012 óta az alkotmányjogi panasz révén az Ab az „igazságszolgáltatás bírája” is, és ezt a helyzetet még tanulja minden szereplő.
Az Alkotmánybíróságnak különös óvatossággal kell eljárnia, hogy ne váljék egyfajta szuperbírósággá, legvégső fellebbezési fórummá, hiszen nem feladata egyes ügyekben az igazságszolgáltatás. Az Ab csak azokkal az ügyekkel foglalkozhat, ahol van alapjogi, alkotmányos probléma. Ez az óvatosság fejeződik ki abban, hogy az alkotmányjogi panaszok 98 százalékát visszautasítja vagy elutasítja. Ugyanakkor bizonyos esetekben a bírák részéről érezhető idegenkedés az új jogintézménnyel szemben. Ez szakmai vita, méghozzá jogi területen az egyik legkényesebb, mert a határok megvonásáról szól, arról, hogy melyik probléma alkotmányos súlyú és így az Ab-re tartozó és melyik nem. Az e téren szükséges együttműködés a Kúriával kialakulóban van – mondta az Ab elnöke. Az Ab összetételéről szólva Lenkovics Barnabás elmondta: a kezdeti időkben a testület jogászprofesszorokból állt, akikhez idővel csatlakoztak gyakorlati jogászi foglalkozásokat űzők – bírók, ügyvédek –, az utóbbi években pedig több, politikusi múlttal rendelkező tagja is lett a testületnek, ami hozzájárulhat az alkotmányossági problémák árnyaltabb megközelítéséhez.
Az új elnök elsősorban polgári jogász, azon belül is főként a tulajdonjog, dologi jog a szakterülete, de mint mondta, hatéves ombudsmani tevékenysége során gyűjtött tapasztalatai, valóságismerete, a legelesettebbek problémáival való szembesülés meghatározó alkotmánybírói tevékenysége során is. „Az emberi jogok központi kérdése számomra az ember és csak ezt követően a jog” – mondta Lenkovics Barnabás. Az Ab nemzetközi környezetéről, az európai mércék kötelező érvényéről, illetve megkérdőjelezhetőségéről szólva az új elnök kiemelte: a válság nemcsak, sőt, nem is elsősorban Magyarországot változtatta meg, hanem a világot és benne Európát is, amelynek meghatározó intézményeit, alapelveit és jogi értékeit nézve korántsem beszélhetünk ellentmondásmentes rendszerről.
A Lisszaboni Szerződés kimondja, hogy az unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását. Ennek pedig része az alkotmányos identitás, melynek védelmezése a nemzeti alkotmánybíróságok feladata. A magyar alkotmánybíróságnak tehát egy uniós tagállam alkotmánybíróságaként is az a fő feladata, hogy a magyar alkotmányosságot védelmezze. Az unió joga ugyan kötelező minden tagállamra, a Lisszaboni Szerződésben rögzített nemzeti identitások tisztelete viszont az uniót kötelezi. Tehát a nemzeti alkotmányos identitások és az uniós értékek viszonya is olyan kényes határkérdéseket vet fel, melyek csak a kölcsönös tisztelet és bizalom alapján kezelhetők mindenki számára megnyugtatóan – mondta az elnök.
Lenkovics Barnabás szerint az unió közös értékei változóak, birkóznak egymással a szorosabb együttműködést szorgalmazó föderalista áramlatok és a sokféleséget jobban toleráló felfogások. Korunk egyik alapvető kérdése éppen az, hogy milyen mértékben kell és lehet uniformizálni a világot, hol húzódnak az egyes közösségek, elsősorban a nemzetek identitásának határai, amelyeket tiszteletben kell tartaniuk az embereket, népeket egyre nagyobb mértékben „homogenizáló” erőknek is. Az eltúlzott, kikényszerített egységesítés a szabadság és az önazonosság korlátozásával jár, erről a mi régiónk sokat mesélhet Európának. A szabadság viszont az egyik legfontosabb európai érték, tehát európai módon is kiállhatunk nemzeti identitásunk mellett – mondta.