Nem a cölibátus a papi szexuális visszaélések oka, a legtöbbeknek az ilyen papok közül már a szemináriumba való belépés előtt problémáik vannak egy volt áldozat szerint. Petes Saunders a papi szexuális visszaélésekkel foglalkozó vatikáni bizottság február 7-i sajtótájékoztatóján mondta el véleményét - írja a CNA.
Saunders leszögezte: habár így is sok a szexuális visszaéléseket elkövetők száma, a papok túlnyomó többsége sosem bántott egy gyermeket sem. Saunders szerint a „pedofil” jelzőt túlságosan elhasználtuk, és a papok, akik bántalmazták őt, nem betegek voltak, hanem magányosak.
Saunders, akit decemberben nevezett ki a pápa a 2014 márciusában alapított bizottság új tagjának, az alapítója az amerikai Gyermekkorukban Bántalmazottak Nemzeti Szövetségének, amely támogatást igyekszik nyújtani az ilyen traumán átesetteknek.
A gyermekek védelmében felállított pápai bizottság február 6-8. között ülésezett Rómában.
Seán Patrick O'Malley bíboros, a bizottság vezetője is kitért a cölibátus és a visszaélések közti állítólagos kapcsolatra, megjegyezve, hogy ez egy olyan kérdés, amivel sokat foglalkozik a bizottság, akárcsak a szemináriumba jelentkezők pszichológiai vizsgálata. A bíboros, akinek harminc évnyi püspöki szolgálat van a háta mögött és többször kellett szexuális visszaélési ügyet kezelnie, kijelentette, hogy személy szerint nem gondolja, hogy kapcsolat volna a cölibátus és a szexuális visszaélések között.
Hozzátette: a szexuális visszaélések 75-80 százalékát családi otthonokban követik el. Jelenleg pedig egyre növekvő probléma, hogy együtt élő párok esetében egyikük szexuálisan bántalmazza a másik gyermekét.
A papi szexuális visszaélésekről készített, 2003-as John Jay-tanulmány szerint pedig miután bevezették a megfelelő pszichológiai ellenőrzést a szemináriumba való belépést előtt, azután jelentősen csökkent a papi szexuális visszaélések száma.
A bizottság ülésének másik fő témája a visszaéléseket nem jelentő püspökök felelősségre vonhatósága volt. A testület jelenleg munkacsoportokat alakít, például ezzel a problémával és az áldozatok ellátásával kapcsolatban. A Hittani Kongregációval együttműködésben minden püspöki konferenciától kért egy útmutatót azzal kapcsolatban, hogy miként kezelik az ilyen ügyeket; a konferenciák 96 százaléka már válaszolt, a maradék 4 százalék pedig olyan missziós ország, ahol hiányos az egyházi hierarchia és a források.
Ferenc pápa csütörtökön minden püspöki karnak küldött egy levelet, amelyben arra kérte őket, hogy működjenek együtt a bizottsággal. Mindezekkel együtt a testület oktatói programokat dolgoz ki a római Kúria és a Rómába érkező püspökök számára a témában.
Azon is dolgoznak, hogy miként bátorítsák az áldozatokat, hogy ne titkolják el, ami velük történt, hanem forduljanak segítségért és tegyenek feljelentést. Saunders és O'Malley is hangsúlyozta: mennyire fontos, hogy a püspökök szánjanak időt az áldozatokkal való beszélgetésre, meghallgatásukra.
2000 óta ugyanakkor az egyház szigorú szabályozást vezetett be a visszaéléseket elkövető papokkal kapcsolatban.
Decemberben a Crisis Magazine szerzője, Dr. William Oddie
írt arról, hogy nincs kapcsolat a cölibátus és a szexuális visszaélések között, rámutatva többek között arra, hogy az anglikán egyházban, amely papjai többsége házas, a probléma nem kisebb, mint a katolikusoknál, a társadalomban pedig még nagyobb is.
A magát nem hívő lutheránusnak valló Hans-Ludwig Kröber bűnügyi pszichiáter 2010-ben adott interjút a Cicero című szaklapnak, amelyben
leszögezte:
„hamarabb lesz valaki várandós egy csóktól, mint pedofil a cölibátustól”.