„Franciaországban pusztán 14 ezer egyházmegyés pap van. Kábé a felük 75 évesnél idősebb. Ez annyit tesz, hogy a helyzet drámai. Már egy plébániát vezetni is nagy munka. De Franciaországban »normálissá« vált, hogy egy lelkipásztornak plébániák tucatjait kell ellátnia. A szentmise áldozatának rendszeres bemutatása lehetetlenné vált. A legtöbb plébánián csak alkalmanként van szentmise. Langres egyházmegyéjében minden papnak átlag ötven plébániát kell ellátnia. Röviden, spirituális katasztrófa elé nézünk. A papszentelések száma sem biztató. 2009-ben csak 89 egyházmegyés papot szenteltek Franciaországban. Ez messze kevesebb, mint amennyi kompenzálhatná a halál okozta csökkenést. Ezek a számok úgy hangzanak, mintha egy hadsereg veszteségeit taglalná egy fronról érkező jelentés. Sírhatnékunk lesz tőle.
Szerencsére, a tradíció szemináriumaiból jó és biztató hírek érkeznek. A tradicionalista közösségeknek és egyházmegyéknek van utánpótlása. Mi több, tele vannak a szemináriumaik. Ezért remélhető, hogy több régi rítusú szemináriumot nyitnak. Nem áll fenn annak a veszélye, hogy üresek maradnak, minthogy a fiatal hívők erősen érdeklődnek a tradíció iránt.
Franciaország jobban magáévá tett az egész relativisztikus »zsinati szellem«-agendát, mint bárhol máshol, kivéve talán Németországot. A francia egyháznak ugyanakkor nincs annyi pénze, amivel a közösséget hatékony üzletté alakíthatná, ahol a püspökök magasan fizetett vezérigazgatók. Van azért néhány fénylő pont Franciaországban, mint az inkább tradicionalista Frejus-Toulon egyházmegyéje, aminek annyi hivatása van, mint az összes többi egyházmegyének együttvéve, Párizst nem számítva. A másik reményforrás Franciaország számára a monostoraiban rejlik, ezek is gyakran az ortodoxia nagyszerű bástyái, legalábbis azok, amelyek még nem haltak ki. Az úgyszintén erősen antirelativista La manif pour tous-mozgalomra, ami megrázkódtatást okozott a francia hierarchiának és új reményt hozott, úgyszintén nagy hatással van a hagyományos kereszténység.
Ami Franciaországban történik, az máshol is meg fog történni, talán nem olyan gyorsan és nem olyan erőszakosan, de tíz éven belül, ha követjük a relativisztikus utat, akkor Európa és Amerika következik. New York például ezen a héten bejelentette száznál több plébánia bezárását/összevonását. Ez fog történni mindenhol, pusztán azért, mert a Relativizmus halálos, nem vonzó és reménytelen, talán attraktív egy bizonyos nemzedék számára, de taszítja az ifjúságot.”