Megtartaná a fontot és vinné az olajat a Skót Nemzeti Párt

A Glasgowban megtartott második nyilvános vita 200 fős közönségét a jelenlegi felmérések sugallta preferenciák alapján egy közvélemény-kutató cég hívta meg. A függetlenségpárti erőket ismét Alex Salmond skót miniszterelnök, az uniópárti tábort a Better Together (Jobb együtt) nevű skót függetlenségellenes kampány vezetője, Alistair Darling, a Munkáspárt vezette előző brit kormány volt pénzügyminisztere képviselte.

Darling – csakúgy, mint az augusztus 5-én tartott első tévévitán – az éjszakába nyúló hétfői vitában is megpróbált egyenes választ kapni Salmondtól arra, hogy mi lesz Skócia fizetőeszköze elszakadása esetén, különös tekintettel arra, hogy a brit kormány már korábban egyértelműen elvetette a fontunió fenntartását Skócia függetlenedése esetére.

Salmond gyakorlatilag szó szerint megismételte az első vitán hangoztatott álláspontját, miszerint senki nem akadályozhatja meg Skóciát a font további használatában függetlensége esetén sem. A skót kormányfő többször is egyenes utalást tett arra, hogy Skócia nem fogja átvállalni az Egyesült Királyság teljes államadósságából rájutó részt, ha Londonnal nem sikerül megállapodni a fontunióról. Darling erre a kijelentésre azzal érvelt, hogy ha a skót kormány ezt komolyan gondolja és meg is teszi, az abban a pillanatban szuverén törlesztési csődöt jelent a piac szemszögéből. Az uniópárti politikus megismételte azt az érvét, miszerint ha Skócia megállapodás nélkül használná tovább a fontot elszakadás esetén, az olyan lenne, mint ahogy Panama is egyoldalúan használja fizetőeszközeként az amerikai dollárt.

Alex Salmond azzal érvelt, hogy ha a népszavazáson az elszakadáspárti erők győznek, az demokratikus mandátumot jelent a fontunió fenntartására, mivel a skót kormány függetlenségi programjában szerepel a font megőrzése fizetőeszközként. A font egyébként is nemzetközileg forgalmazott valuta, tehát Skócia is használhatja – tette hozzá. Darling szerint azonban ezt Salmond kormánya hiába hirdeti meg, ha az Egyesült Királyság fennmaradó része nem hajlandó Skóciával osztozni a fonton skót elszakadás esetén. Skócia elveszítené a Bank of England – a brit jegybank – likviditási garanciáit és a brit költségvetés forrásait. Ilyen feltételek mellett a piacok számára elfogadhatatlan lenne a font egyoldalú további használata, ami „térdre kényszerítheti” a skót gazdaságot – hangsúlyozta.

George Osborne brit pénzügyminiszter egy néhány héttel ezelőtti kijelentését felidézve Darling hozzátette, hogy a font „nem CD-kollekció, amelyen válás után osztozkodni lehet”. Éles összecsapás tárgya volt a hétfő esti tévévitán az északi-tengeri olajkincs kérdése is.

A kormányzó Skót Nemzeti Párt nem kis részben erre az olajra építi a függetlenség finanszírozási tervét, és már az 1970-es években is az volt az egyik politikai jelszava, hogy az északi-tengeri olaj „Skócia olaja”. Ugyanakkor iparági szakértők az északi-tengeri mezők hozamának gyors apadását jósolják. A brit tengeri olajkitermelői szövetség már korábban felhívta a figyelmet arra, hogy az északi-tengeri brit nyersolaj-kitermelés másfél évtizede, 1999-ben tetőzött – abban az évben a brit szektor tizenkét havi nominális hozama megközelítette a 400 millió hordót –, és az északi–tengeri talapzatból kitermelhető nyersolaj mennyisége 2020-ig várhatóan a legutóbbi csúcs egyharmada alá csökken.

Alistair Darling a hétfő esti tévévitában kijelentette, hogy az elmúlt két év mindegyikében az északi-tengeri lelőhelyekből származó jövedelem 5-5 milliárd fonttal (csaknem kétezer milliárd forinttal) elmaradt a tervezettől. A függetlenségellenes kampány vezetője szerint ez több, mint amennyit a skót kormány évente a közoktatásra költ, és kétszerese a skót állami egészségügyi szolgálat éves költségvetésének. Mindez jelzi, hogy az északi-tengeri olajbevételre alapozott finanszírozási tervek hatalmas kockázatot jelentenek, mivel ezek a bevételek bizonytalanok – mondta Darling.

Alex Salmond ezt az érvelést azzal vetette el, hogy az olajkincset az ilyen természeti erőforrásokkal rendelkező országok mindegyikében áldásnak tartják, csak a skót függetlenségellenes kampány vezetői tekintik koloncnak. Salmond szakértői becsléseket idézett, amelyek szerint a következő 35 évben még 15-16,5 milliárd hordó nyersolaj-egyenértéknek megfelelő energiahordozó nyerhető ki az északi-tengeri mezőkről, ami mai árfolyamon ezer milliárd font értéket jelent. Darling azzal vágott vissza, hogy ez a nagybani eladási árfolyam, amelyből a skót kormánynak csak az adóbevételek jutnak, a profit a kitermelő magáncégeké.

A skót kormány szeptember 18-ára írta ki a népszavazást arról, hogy Skócia elszakadjon-e a 307 éves brit uniótól. A közvélemény-kutatások rendre azt mutatják, hogy a függetlenséget ellenzők abszolút többségben vannak; a legutóbbi felmérés alapján a skót választók 51 százaléka szavazna az elszakadás ellen, 38 százalékuk pártolja a függetlenséget. A bizonytalanok aránya most 11 százalék.