A katonai gyógyítás és a papság részvétele a hadseregben egyidős a háborúkkal. Az első világháborúban a katonai egészségügyi szervezet és a tábori lelkészség a hadseregek milliós létszáma miatt szokatlanul nehéz feladatokkal találta magát szembe.
A Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjteményhez tartozó piarista templomban július 28-án nyíló kiállítás az általános ismereteken kívül – történet, szervezet, feladatok és kötelezettségek, öltözet, felszerelés – kiemelten foglalkozik a két téma helytörténeti vonatkozásaival is.
A tábori lelkészséget főleg a veszprémi egyházmegyéből és a szerzetesrendekből behívott, továbbá a veszprémi 31. gyalogezredben szolgáló lelkészekről fennmaradt történeti forrásanyagon (katonai imakönyvek, tábori kápolnák, tábori misék, anyakönyvek, harctéri naplók, sajtó, korabeli fotók) keresztül mutatja be.
A sebesültszállító vonatok kísérése, a kórházakban a sebesültek és betegek, továbbá a hadifoglyok lelki gondozása itthon és idegenben új feladatokat jelentettek számukra. A kiállítás a hadikórházakat elsősorban az állami kereskedelmi és polgári iskola épületében felállított veszprémi császári és királyi tartalékkórházról és a hozzá tartozó katonai kórházakról fennmaradt dokumentumokon keresztül ismerteti.
Utóbbiak közül a jelentősebbek a veszprémi papnevelő intézetben, az angolkisasszonyok zárdájában, az irgalmas nővérek iskolájában, a balatonfüredi Erzsébet Szanatóriumban és Hajmáskéren voltak. 1916-ban átadták a jutasi tartalékkórházat a járványkórházzal együtt. Ezeken kívül számos katonai, polgári és vöröskeresztes kórház, lábadozó, balatoni üdülőtelep szolgálta a sebesültek és betegek kezelését és ápolását.
A már elfeledett és új járványos betegségek – kolera, tífusz, vérhas, nemi betegségek, spanyolnátha – terjedése ellen is védekezni kellett a harctéren és a hátországban. A hadsereg, a társadalmi szervezetek és a polgárok együttműködésével sok ezer sebesült és beteg ellátását sikerült megoldani.
A Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény kiállítása a háború áldozatainak, sérültjeinek és a testi-lelki gondozásukat végző egészségügyieknek, lelkészeknek, vöröskeresztes ápolónőknek, irgalmas nővéreknek kíván emléket állítani.