„Az eltúlzott prüdéria, a keresztény test-ellenesség történetének rövid ismertetése is meghaladná e cikk kereteit. A mai kutatók többnyire megegyeznek abban, hogy ez a szellemi áramlat a Biblia passzusait eltúlozva, gnosztikus hatásra alakult ki, és szerezte meg a szellemi uralmat az elkövetkező hosszú századokra. Hatására az eredendő bűnt gyakran szexuális bűnként értelmezték, nem hivatalosan, hanem a közbeszéd részeként. A szexualitás lenézése, utálata valójában teljesen távol áll a Biblia szellemiségétől. A Szentírás a szexuális ösztön megélésének helyes és gyümölcsöző kereteit fogalmazza meg. A nők megítélése is végletekbe hajlott emiatt: egyrészt ők voltak a »bűnre csábító szexuális ösztön« megtestesülései, másrészt társadalmi elvárásként lebegett előttük a szűzi, szeplőtelen példakép, Mária, akihez asszonyként is hasonulniuk kellett volna. A szűzies lány és a derék, jámbor, szűzies asszony képe a katolikus és a protestáns közösségekben egyaránt a szexualitás elnyomását, sőt megvetését feltételezte. Ez generációkon átívelő prüdériát, frusztráltságot, házastársi örömtelenséget és szeretetlenséget, a férfiak részéről viszont az »örömök« nyilvánosházakban keresését eredményezte.
Máig visszhangzanak a fülemben nyolcvanas évei elején járó nőismerősöm szomorú szavai az élettörténetéről: a II. világháború után apját kitelepítették, anyját málenkij robotra hurcolták, így árva lett. A vidéki kisvárosban apácák fogadták be lánykollégiumukba. »Az éhhaláltól megmentettek, ezért örökké hálás leszek nekik. De a későbbi házasságomat tönkretették. Ott náluk jött meg először a menstruációm, és ők ettől kezdve a nőiségem olyan fokú utálatára tanítottak, amit azóta se hevert ki se a testem, se a lelkem.«
A 20. század közepéig a szerzetesnők zöme nem kapott olyan magas színvonalú képzést a katolikus egyházban, mint a férfi szerzetesek vagy a papok. Ez a korabeli társadalom női-férfi képzési egyenlőtlenségének megfelelően történt. Sokan közülük nem szabad akaratukból, a bibliai tanács útmutatása szerint vállalták az önmegtartóztatást, lehet tehát, hogy a testiség gyűlöletével tették elviselhetőbbé a maguk számára ezt az életállapotot. Nem lehet azonban a lányok szexualitás-ellenes nevelését csak az őket tanító szerzetesnők tudatlanságára visszavezetni, hiszen a protestáns közösségeket is jellemezte. A probléma gyökere mélyebben van, életeket tett tönkre, a sebek lassan gyógyulnak.”