Magyar földkérdés: azé lesz a föld, aki megműveli?

Május elsején, a földvásárlási moratórium lejártával lépnek hatályba az új földforgalmi törvénynek a földtulajdon megszerzésére vonatkozó rendelkezései. Érdemes az elején leszögezni, hogy a törvény a föld tulajdonjogának megszerzésére vonatkozik, vagyis teljesen más ügy, mint az ominózus – és a Kishantossal ismét előtérbe került  – állami földpályázatok ügye. Magyarországon a szántóföldeknek csak egy kis része, kevesebb mint tíz százaléka áll állami tulajdonban; ezeket adja bérbe az állam a vitatott pályázatok útján. A most hatályba lépő földforgalmi törvény viszont a földek magánszereplők közti adásvételére vonatkozik, vagyis a földek magántulajdonban álló túlnyomó többségét érinti.

 

Az új szabályok szerint termőföld tulajdonjogát (egy hektáron túl) csak belföldi vagy tagállami földműves szerezheti meg, vagyis olyasvalaki, aki szakképzettséggel, vagy legalább hároméves mezőgazdasági gyakorlattal rendelkezik. A törvény részletesen szabályozza az elővásárlásra jogosultak sorrendjét; és arról is szól, hogy kivételesen az állam, önkormányzat, egyház, vagy pénzintézet is szerezhet a termőföldön tulajdonjogot. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, hiszen a földet úgy is használhatja valaki, ha nem a tulajdonosa – mint ahogy teszik azt a nagy mezőgazdasági cégek bérlet vagy haszonbérlet formájában.

 

A törvény értelmében helyi földbizottságokat fognak felállítani, amelyek a helyi gazdálkodói közösség képviseleti szervei. A helyi földbizottságok állásfoglalását ki kell kérni az adásvételi szerződések jóváhagyása előtt, de a jóváhagyás nem a földbizottság, hanem a mezőgazdasági igazgatási szerv hatáskörébe tartozik. Az állásfoglalás lényege, hogy a földbizottság megvizsgálja: az adásvételi szerződés nem alkalmas-e a törvényben foglalt korlátok megkerülésére.

 

Kerülgetni kell netán a kiskapukat, vagy eleve vannak ilyenek a törvényben? Valóban a helyi gazdáknak kedvez-e az új földtörvény, vagy kiárusítják a magyar termőföldet a külföldieknek és a nagy cégeknek? Ördögtől való-e a más tagállamból érkező földműves, vagy épp a nagybirtok? Utánajártunk.

 

 

Érdemes az elején felidézni a sokat emlegetett földvásárlási moratóriumot, ami eddig lehetővé tette, hogy külföldiek ne szerezhessenek földet Magyarországon. A keleti bővítéskor az uniós csatlakozási tárgyalások során két vitás pont volt: a belépők attól féltek, hogy a nagy árkülönbségek miatt a nyugatiak felvásárolják a földjeiket, míg a régi tagállamok a Kelet-Európából érkező munkavállalók nagy tömegétől tartottak. Ezért abban állapodtak meg, hogy a nyugatiak bizonyos ideig korlátozhatják a munkaerő szabad áramlását, az új tagállamok pedig megtilthatják a külföldiek földvásárlását – mondta el a Mandinernek Korom Ágoston, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója.

 

A moratóriumot először hét évre kötötték ki, amit aztán 2011-ben a Bizottság döntése alapján további három évre meghosszabbítottak. 2014 május elsejével viszont végképp lejár: ettől az időponttól kezdve a földet vásárlók között sem lehet aszerint különbséget tenni, hogy magyar, vagy más uniós ország állampolgárai-e. Az új szabályozás ennek megfelelően azt mondja ki, hogy magyar vagy tagállami természetes személy akkor szerezhet földet, ha földművesnek minősül, vagyis szakképzettséggel vagy legalább hároméves gyakorlattal rendelkezik.

 

 

 

Cégek viszont nem szerezhetnek földtulajdont, és ez az egyik dolog, ami nem tetszik a Bizottságnak – mondta el a Mandiner kérdésére Simon Attila István, a Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára. Hozzátette: ha kötelezettségszegési eljárásra kerül a sor, ebben az ügyben nem enged a kormány, és elviszik az Európai Bíróságig, mivel egy korlátozottan rendelkezésre álló erőforrásról van szó. Kérdésünkre azt is elmondta, hogy más európai országokban cégek is szerezhetnek földet. Ugyan a Bizottság hivatalos, konkrét lépéseket még nem tett, de a cégek tulajdonszerzésén kívül kifogásolta a helyi gazdákból álló földbizottságokat is, amelyeket nem tart megfelelően legitim testületnek. A földbizottságok támogató nyilatkozata tulajdonképpen előfeltétele az adásvételi szerződés hatósági jóváhagyásának, így kvázi vétójoggal bírnak ezek a testületek – fejtette ki Simon Attila István. Mint mondta, azért is kritizálta a Bizottság a szabályozást, mert eredetileg nem lehetett jogorvoslattal élni a támogató nyilatkozat megtagadása esetén. Egy februári törvénymódosítással az Országgyűlés megteremtette a jogorvoslat lehetőségét a rendszerben, ennek megfelelően a földbizottság döntésével szemben kifogást lehet tenni a helyi önkormányzat képviselőtestületénél.

 

Tanka Endre agrárjogász, az MTA doktora viszont kevesli a helyi földbizottságok beleszólási lehetőségeit: mint mondta, ezek a bizottságok nem csak a helyi gazdákból állnak, hanem a nagytőke képviselőiből is. Szerinte valójában a földbizottságok nem tudják megvétózni a korlátozásokat kikerülő földszerzést, csupán nem kötelező állásfoglalást adhatnak ki. A végső szót azonban a helyi önkormányzat képviselőtestülete mondja ki.

 

 

A földvásárlási moratórium lejártával tehát az EU-n belül az egyenlő elbánás elvének kell érvényesülnie, de ez nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne lehetne a földforgalmat korlátozni: a spekuláció kizárása, a vidéki népesség megtartása, a kis és közepes, életképes birtokok létrejöttének elősegítése közérdekű, legitim cél – fejtette ki Korom Ágoston EU-jogász a Mandiner kérdésére. Mint mondta, az uniós jog a tőke szabad mozgásán keresztül vizsgálja, hogy a korlátozás nem kifejezetten a külföldiek kizárását szolgálja-e, de ettől még nem csak a föld tőke-funkcióját lehet figyelembe venni. Így arról sem lehet beszélni, hogy a földet ki lehetne vonni a tőke szabad mozgása alól. Korom ezt egyébként is nonszensznek tartja. Egyrészt a tőke szabad mozgása alóli kivonás önmagában azért értelmezhetetlen, mert a letelepedés szabadsága szinte teljesen megegyező jogi helyzetet eredményezne – mutatott rá. Másrészt láncreakciót indítana el: más tagállamok a munkaerőt vagy a szolgáltatásokat akarnák kivenni a szabadságok alól, holott a rendszer épp ezen alapszabadságokon alapul.

 

Hangsúlyozta azt is, hogy egyelőre nagy bizonytalanság van abban a tekintetben, hogy mi fér bele a tőke szabad mozgásának közérdekű korlátozásába, és az Európai Bíróság is csak gyér gyakorlattal bír az ügyben. Mivel nyugaton nagyon stabil a birtokszerkezet, az összes birtok mintegy 1%-a cserél csak évente gazdát, így nem igazán merül fel a probléma, nincsenek nagyon jogviták – amik voltak, azok pedig nem jutottak el az Európai Bíróság elé. A keleti tagállamokban viszont a szocializmus után még nem szilárdultak meg a birtokviszonyok, így jóval nagyobb arányban cserélnek gazdát a földek, ráadásul hatalmasak a fölárkülönbségek Nyugat-Európához képest. Eddig – mivel fennállt a moratórium – nem pereltek magánszemélyek az Európai Bíróságon, de ezután ez várható – véli Korom. Azt is hozzátette: ha az Európai Bíróság általi felülvizsgálat Damoklész kardjaként lebeg a tagállamok feje fölött, ez eltántoríthatja őket attól, hogy a legideálisabb birtokszerkezetet alakítsák ki, mivel félnek az EU-s szankcióktól.

 

Az egyéni jogvitákon kívül a másik lehetséges módja annak, hogy az Európai Bíróság egy tagállami szabályozást megvizsgáljon, a Bizottság által indítható kötelezettségszegési eljárás. Egyelőre ugyan nem indított ilyet a Bizottság, de lehet, hogy fog. Korom szerint ez méltánytalan lenne, ugyanis nincs egységes értelmezés arra nézve, hogy mi számít a földforgalom közérdekből elfogadható korlátozásának. Szerinte, ha szigorúan vesszük a tőke szabad áramlását, akkor sok nyugat-európai ország – például Dánia, Ausztria, vagy Németország – földforgalmi szabályozása is elbukna egy ilyen perben: csakhogy ellenük nem indítottak eljárást. Márpedig lehet, hogy valami évtizedekig uniós jogba ütközik, de ha egyszer senki nem indít pert az Európai Bíróságon, akkor az úgy marad – szögezte le.

 

Korom szerint a Bizottság politikai mérlegelésén múlik, hogy mely tagállam ellen indít ilyen eljárást, viszont ha ezt megtenné velünk szemben, akkor csak az euroszkepticizmust erősítené és a Jobbiknak hajtana szavazókat. Úgy véli, a legideálisabb, igazságos megoldás az lenne, ha adna néhány éves felkészülést, és utána minden ország földforgalmi szabályozását megvizsgálná. Hozzátette: nyilvánvaló, hogy ilyesmit nem fog tenni a Bizottság, hiszen érzékelhető hatékonyságnövekedéssel nem járna, viszont az euroszkeptizimust erősítené.

 

 

A probléma tehát ott van, hogy teljesen eltérő a birtokszerkezet a régi és az új tagállamokban, viszont olyan szabályozást kell találni, ami a birtokszerkezethez is igazodik, de a más EU-tagállam állampolgárait (és cégeit) sem zárja ki a földvásárlásból – csak azért mert külföldiek. Hogy az új földforgalmi törvény eleget tesz-e ezeknek a követelményeknek, arról megoszlanak a vélemények.

 

Egy névtelenül nyilatkozó szervezeti szereplő jónak tartja az új földtörvényt, mert nehéz lesz a külföldi spekulánsoknak bizonyítaniuk, hogy földművesek. A Mandiner által megkérdezett kistermelők viszont nem feltétlenül érzik úgy, hogy őket védené a törvény. Egyikük úgy véli, hogy a „haszonbérletet macerásabbá teszik” az új szabályok, mert „sokat kell papírozni”. A helyi földbizottságokról azt mondta: ő is jelentkezett tagnak, hogy „védje magát”, de még senki nem látja, hogyan fog ez működni. Egy asszony szerint az új szabályok megbonyolítják a helyzetet, és ugyan őt helyben lakó szomszédként elővásárlási jog illeti meg az általa kinézett földre, de jó sokan vannak előtte az elővásárlásra jogosultak sorában, köztük az állam. Mint mondta, a szomszédjában eladó nagyobb darab föld amúgy is irreálisan magas áron van, „mert a multik felnyomják”, így elővásárlási jog ide vagy oda, nem tudná megvenni.

 

Szkeptikusan vélekedik a kérdésről Tanka Endre agrárjogász is. Szerinte a földforgalmi törvényből az látszik, hogy a jogalkotó nem kívánja sem a nagybirtokrendszert leépíteni, sem a spekulációt megszüntetni. Ha ezt akarná, akkor a nagyüzemek jogállásáról kellett volna törvényt alkotni, mint ahogy ezt Nyugat-Európában is szabályozzák. Egy üzemtörvény megalkotását egyébként ígérte is korábban a kormány, de végül is a választások utánra halasztották a kérdést. Érdeklődésünkre a Vidékfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára hangsúlyozta: az igaz, hogy nyugaton jól működik az üzemszabályozás, de ott évszázados, megszilárdult birtokviszonyok vannak. Nálunk azonban előbb stabil tulajdon- és birtokviszonyok kialakítására van szükség. Simon Attila István hozzátette: előbb ki kell várni, hogy működik a földforgalmi törvény a gyakorlatban, és megállja-e a helyét az Alkotmánybíróság és esetleg az Európai Bíróság előtt, és aztán – akár csak a ciklus végén – alkotnak majd üzemtörvényt.

 

 

Tanka szerint nagy hibája a törvénynek, hogy – mivel csak jövőbeli hatályú, és csak az is lehet – szentesíti az eddig megszerzett földtulajdont és a fennálló nagybirtokrendszert. Hiába van új elv, hogy ezen túl csak a földműves természetes személyek vehetnek földet, ha jelenleg a magyar földek túlnyomó része nagyüzemek művelésében van. Bár ezek a nagyüzemek nem tulajdonosai a bérelt földjeiknek, de május 1-től előhaszonbérleti, tulajdonosaiknak pedig elővásárlási joguk lesz az általuk eddig használt földekre. Tanka szerint ezeknek a jogoknak a törvényi rangsora garantálja, hogy a földet a tőkeerős nagyüzemi cégek tulajdonosai vegyék meg, míg a többi földpiaci szereplőnek csak az a föld juthat, ami a nagyüzemnek nem kell.

 

Simon Attila István ezt viszont cáfolta: mint mondta, semmiféle előhaszonbérleti joga nincs a nagybirtokosnak. A haszonbérlő csak abban az esetben nyer előhaszonbérleti jogot a földön, ha  helyben lakó gazda, vagy helybeli illetőségű cég, vagy 20 km-n belüli üzemközpontból gazdálkodik. Ha például valakinek Debrecen környékén van földje és azt egy nyíregyházi cég használja, aztán lejár a haszonbérl jog, akkor az új szabályok szerint már nincs esélye a nyíregyházi cégnek. Felvetettük, hogy mi van, ha a nyíregyházi cég a debrecenivel magasabb bérleti díjban állapodik meg, és ezen feltételek mellett az előhaszonbérletre jogosult debreceniek már nem akarják gyakorolni az előhaszonbérleti jogukat (mert nem tudják azt a bérleti díjat megfizetni)? A helyettes államtitkár azt mondta, ez esetben az engedélyező hatóság a helyben szokásos bérleti díjakhoz képest aránytalannak fogja minősíteni a díjat és azzal a tartalommal a szerződés nem köthető meg – akkor sem, ha a bérleti díj kikötése általában a polgári jogi „feltűnő értékaránytalanság” mértékét nem éri el.

 

A nagybirtok fennmaradását erősítik a birtokmaximumra vonatkozó szabályok is – fejtette ki Tanka Endre agrárjogász: míg Európában 20 hektár alatti az átlag birtokméret, addig nálunk ennek a hatvanszorosa az a birtokmaximum, ami egy földműves (vagy cég) használatában lehet – mutatott rá a jogász. A birtokmaximum az új szabályok alapján 1200 hektár: ebből 300 hektár lehet egyvalaki tulajdonában és további 900-at használhat más jogcímen, például bérlet formájában. Ráadásul ezt személyekre vetítik, és a birtokmaximumot nem csökkentik sem a közeli hozzátartozók, sem a cégek érdekeltségein alapuló összeszámítás szabályai. Így gyakorlatilag jóval több föld tartozhat egy érdekeltség alá – magyarázta Tanka Endre a Mandiner kérdésére. Hozzátette: ezek a maximumok azért is igazságtalanok, mert csak a föld méretét nézik, az – aranykoronaértékben meghatározott – minőségét nem.

 

Megkérdeztük az egyik legnagyobb mezőgazdasági cégcsoportot is, hogy mi a véleményük az új szabályozásról: a Bonafarm szerint „nemzetgazdasági szempontból az a fontos, hogy a földet az művelje meg, aki fenntartható módon a leghatékonyabb termelésre képes”. Hozzátették: Magyarországon sok helyen a „kis-, közepes- és nagyüzemek a kölcsönös megelégedettség mellett tudnak együttműködni”.

 

Érdeklődésünkre azt is közölték, hogy a cégcsoporthoz tartozó társaságok összesen 27 ezer hektáron gazdálkodnak, amit részben az államtól, részben magánszemélyektől bérelnek. Tehát a csoporthoz tartozó cégek összesen a birtokmaximum húszszorosát használják. Ezen a hatalmas területen 1700 embert foglalkoztatnak, vagyis átlagosan 100 hektáronként hat embert. Tanka egyébként foglalkoztatási kötelezettséget is előírna minden árutermelő üzemnek, 25 hektáronként egy alkalmazottra kiterjedően. (A Bonafarmnál ennél eleve egy kicsit több embert foglalkoztatnak.) Mint mondja, ez jelentősen javítaná az életminőséget vidéken. Hozzátette: ehelyett jellemző, hogy inkább gépesítenek a nagy cégek, és külföldre viszik a megtermelt alapanyagot, tehát nem tartják el a helyi lakosságot. A Bonafarm ezzel kapcsolatban azt közölte, hogy főleg a cégcsoport feldolgozóüzemei részére termelnek, ezek közé tartozik például a Mizo vagy a Pick.

 

Tanka rámutatott: ugyan a törvény szerint annak, aki földet vesz, okiratban kell vállalnia, hogy azt ő maga fogja használni, nem engedi át másnak, ez alól azonban a nagyüzemi integrátoroknak több kibúvót enged a jogszabály. A nagyüzemnek nemcsak a cégtulajdonos hozzátartozói, de az alkalmazottjai is bérbe adhatják földjüket, amelyre senki más nem gyakorolhat előhaszonbérleti jogot. A VM helyettes államtitkára ugyanakkor rámutatott: teljesen életszerűtlen lenne, hogy valakinek a saját cége ne gazdálkodhasson a cégtulajdonos földjén. Azt is hangsúlyozta, hogy önmagában az, hogy valakinek 25 százalékos részesedése van egy mezőgazdasági cégben, még nem garantálja, hogy földet szerezhessen. Ennek a helyzetnek a törvény szerint három évig fenn kell állnia, meg kell felelnie a földművesre vonatkozó minden feltételnek, és az átlátható tulajdonosi szerkezet is követelmény.

 

 

 

 

A másik probléma, hogy eddig 25 év alatt már sok földet eladtak zsebszerződésekkel külföldiek részére – mutatott rá Tanka. Ezt egy új, 2014-ben meghozott törvény próbálja visszamenőleges hatállyal orvosolni, ami viszont alkotmányossági szempontból aggályos. A jogász egyébként jónak tartja a megoldást, miszerint kizárt, hogy a semmis zsebszerződést kötő felek utóbb egymás közt elszámoljanak, és az állam javára marasztalásnak is helye van. Ugyanakkor nem szabadna kötelezettséget visszamenőleg terhesebbé tenni, így a törvény sorsát az dönti majd el, hogy Strasbourgban vagy Luxembourgban megtámadják-e. Tanka úgy véli, a zsebszerződések ellen úgy lehetne tenni, ha a helyieket valamiképp érdekeltté tennék az ügy felgöngyölítésében, mert az utólagos büntető jellegű intézkedések bevezetése nem csak alkotmányellenes, de a célt sem feltétlenül éri el.

 

A Mandiner alkotmányossági aggályokkal kapcsolatos felvetésére Simon Attila István azt mondta: próbáltak olyan konstrukciót alkotni, ami kiállja az alkotmányosság próbáját, de nem tudja, mi lesz a törvény sorsa. Leszögezte: nem akarták azt mondani, hogy „ami történt, megtörtént, fátylat a múltra”, hanem legalább megpróbálják jogi úton semmissé tenni a hatályos jogszabályok kijátszásával kötött szerződéseket.

 

Végül is nem a külföldiek földvásárlásával van a baj, hanem a nagybirtokkal – összegezte Tanka Endre. Kérdésünkre kifejtette: ha külföldiek azonos feltételek szerint szereznének nálunk földet, úgy mint nyugaton az üzemi szabályozásnál, az rendben lenne. Ez nem azt jelenti, hogy ne legyenek nagybirtokok, de természetes személyek álljanak össze, akik személyükben a földszerzés és üzemlétesítés minden feltételének megfelelnek. Ehhez viszont az „egyetlen üzem és korlátozott üzemméret” szerinti üzemi szabályozást kellene megalkotni a földforgalmi törvény mellé – tette hozzá.

 

A törvény tehát a tulajdonszerzést földműves magánszemélyek részére teszi lehetővé, cégeknek nem, ami láthatóan szúrja a szemét az Európai Bizottságnak. Azonban a mezőgazdasági cégek tagjai (mint magánszemélyek) szintén vehetnek földet, mivel földművesnek számítanak, és át is engedhetik a föld használatát a cégük részére. Kérdés persze, hogy a  helyi kistermelők meg tudják-e, és akarják-e művelni az összes földet, vagy jobban járnak, ha kiadják a cégeknek? Ha a földműves a tulajdonos, ő dönti el, hogy melyik éri meg jobban. A külföldi (de csakis EU-s) spekulánsoknak pedig több lehetőségük van, ha szeretnének itt földet venni: mezőgazdasági szakképesítést szereznek, vagy felveszik a kapanyelet, vagy Magyarországon kell egy mezőgazdasági céget alapítani, amiben legalább negyedrészt tulajdonosok és három évig abban „személyesen közreműködni”. Egyre nehezebb tehát kikerülni a kapanyelet, de még mindig nem lehetetlen.