„Ez persze csak az első apró lépés volt egy kívánatos úton. Azt ugyanis gender-támogatóknak és gender-ellenzőknek is el kell ismerniük, hogy az utcai felvonulások – bár figyelemfelhívásra néha alkalmasak lehetnek – hosszú távú megoldásokat nem hoznak, leginkább indulatokat gerjesztenek. Jobb lenne a problémákat időben kibeszélni, a fogalmakat és azok esetleges félreértéseit még azelőtt tisztázni, mielőtt minden oldal félinformációk és indulatok alapján foglalná el a saját állásait. (...)
Dr. Pető Andrea, a Közép-európai Egyetem docense, a konferencia moderátora is sajnálkozott azon, hogy bár a gender-studies-nak (társadalmi nemek tudományának) 25 év alatt könyvtárnyi irodalma keletkezett, az emberek mégsem tájékozottak, mit is jelent ez a törekvés. Az elutasítás szerinte nagyrészt a tájékozatlanságból fakad.
Mire következtetünk mi ebből? Hiábavaló a könyvtárnyi tudományos irodalom, ha a gender-mozgalom eszméi nem jelennek meg – egyszerűen, közérthetően – a médiában. (A világsajtó nagyobbik része nem vádolható se konzervativizmussal, se egyházi kötődéssel, semmi akadálya nem lehet tehát a gender-törekvések bemutatásának.) Ha a gender-elv valóban hosszú távú hasznot hoz az emberek számára, akkor át fogja hatni a közgondolkodást. Ma azonban szinte csak a szélsőséges jelenségek kapnak helyet a médiában: valaki átoperáltatja magát, tudatosan szoknyát adnak az ovis kisfiúkra, harmadik nem bevezetése, koedukált WC, nem kap nevet a gyerek, mert majd eldönti később, fiú akar-e lenni vagy lány… Ma az emberek a gender-mozgalmat gyakran összekeverik a melegek mozgalmával, a feministákat pedig a leszbikusokkal azonosítják – talán nem véletlenül. Nem, vagy alig olvasható olyan közérthető ismertető cikk, amely összefoglalná a gender-eszmekör lényegi, többségi érdekeket szolgáló mondanivalóját. A felsorolt sajtóhírek megjelenésekor általában egyetlen szakértő sem emel szót, hogy: nem, ez nem a gender! Vajon miért?”