Május 17-én avatják boldoggá Anton Durcovici vértanú püspököt

A püspök vértanúságát és hősies erényeit 2013. október 31-én XVI. Benedek pápa ismerte el, majd 2013. október 31-én Ferenc pápa engedélyezte a dekrétum kihirdetését. A szertartáson jelen lesz Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa, Ferenc pápa követe, és a boldoggá avatási dekrétumot is ő olvassa majd fel.

Petru Ghergel iaşi-i püspök 2014. január 9-én kapta meg a 2013 december 23-án kelt engedélyt, amely alapján a boldoggá avatás kihirdethető Iaşi-ban, annak az egyházmegyének központjában, ahol a vértanú püspök korábban szolgált.

A boldoggá avatást követően Anton Durcovici ünnepét minden év december 10-én, mártíromságának napján ülik majd meg.

Anton Durcovici (születési nevén Durkowitsch) 1888. május 17-én született Deutsch-Altenburgban (ma Bad-Deutsch-Altenburg, közel a pozsonyi határhoz), osztrák munkáscsaládban. Édesapja, Franz kőbányában dolgozott, és a bosnyák háború következtében 36 évesen meghalt (1893. február 5-én). Az özvegy édesanya két fiával a nyomor elől 1896-ban a romániai Iaşiba, Moldva fővárosába ment, ahol megözvegyült nagynénjének vendéglője volt. Itt tanultak meg románul. Később a család Bukarestbe költözött.

1907-ben Rómában filozófiai doktor, majd 1910-ben teológiai doktor lett. Egyházjogi licenciátust is szerzett. Rómában, a Lateráni-bazilikában szentelik pappá 1910-ben.

Hazatérte után Bukarestben hittanár és három plébániát vezet. 1916-1917-ben egy moldvai internáló táborban fogva tartották, mint osztrák állampolgárt. 1924-től 1948-ig, püspöki kinevezéséig a bukaresti hittudományi főiskola rektora volt. Az intézmény ma a vértanú püspök nevét viseli. Megalapította az Unio Apostolica Cleri elnevezésű, papi életszentséget előmozdító egyesületet. Irányította a Mária-Kongregációt, a Szent Vince Konferenciát és a ferences harmadrendet. Hittudományi folyóiratot adott ki.

XII. Pius pápa 1947. október 30-án jászvásári püspöknek nevezi ki. Április 14-től bukaresti apostoli kormányzó is lett. Látogatta és erősítette egyházmegyéjét a kommunista üldözés idején. Márton Áron gyulafehérvári püspökkel dolgozták ki azt a statútum-tervezetet, amelyet az állam elutasított.

1949. június 26-án a Bukarest melletti Popesti-Leordenibe indult bérmálni, amikor a Securitate (titkosrendőrség) letartóztatta. Kínozták, a jilavai börtönbe vitték, majd Máramarosszigetre, ahová a politikusokat és püspököket gyűjtötték. Itt halt meg, éheztetés következtében a halálcellában 1951. december 10-én. Földi maradványai a máramorszigeti börtöntemető jeltelen sírjában vannak.