„Tóthfalusi István Vademecum: Szokatlan szavak szótára szerint a sáfár szó intézőt, tiszttartót, jószágkormányzót jelent. Aki sáfárkodik, gazdálkodik a rá bízott javakkal. A szó német eredetű (schaffen, Schaffer), angol megfelelője a „steward”. (Érdemes megemlíteni, hogy németül a schaffen azt is jelenti hogy alkotni, teremteni. Aki jól sáfárkodik, Isten társalkotója.)Ferenc pápa is friss, Evangelii gaudium című apostoli buzdításában is említi azt, hogy nekünk nemcsak a teremtés gyümölcseinek haszonélvezőinek, hanem intézőinek, sáfárainak kell lennünk. XVI. Benedek pápa pedig a Caritas in veritate című enciklikában azt írja, hogy: „Megengedett az ember számára, hogy felelősségteljesen rendelkezzen a természet felett, hogy oltalmazza, hogy használja, és hogy akár új formában, megújuló technológiákkal művelje, úgy, hogy a természet méltó módon befogadja és táplálni tudja a lakosságot, amely benépesíti.”
De mégis hogyan lehetünk jó sáfárok? Erre azt a választ adhatjuk, ha erényesen viselkedünk! Azaz helyes cél érdekében hatékony eszközöket működtetünk. Ennek előfeltétele a megfelelő szakmai felkészültség, tudás. Viszont az fontos, hogy a hatékonyság nem pusztán pénzügyi jellegű hatékonyságot vagy éppen magas szintű szakmai tudást jelent, hanem azt is, hogy azt erkölcs áthatja. A „Menedzsment, ha számít a hit” című könyv alapján XVI: Benedek pápát idézve: „a menedzsment, amely képesnek tartja magát erkölcs nélküli működésre, nincs tisztában a személy realitásával.”(Joseph Ratzinger, Market economy and Ethics in „Ordo Socialis: Making christianity Work in Business and Economy)