„Ugyanakkor mindig is megvolt bennem az igény, hogy leássak az alapokig, és fel tudjam mutatni azokat a sarokpontokat, amelyekre egy ilyen kényes felekezetközi munkát alapozni lehet. Közhelyesnek tűnhet: a Kőszikla maga Jézus Krisztus. A Bibliára alapozzuk a hit védelmét és a felekezetköziséget. Csak épp ez utóbbival van egy kis probléma: a szöveg azonossága még egyáltalán nem vezet el az értelmezés azonosságához, és pláne nem vezet a helyességéhez. Ha az értelmezés alapelveiben nem tudunk megállapodni, akkor a bibliaértelmezésünk csak a „te olvasatod vs. az én olvasatom” lesz. Ezzel a teológiai kérdések megvitatása átcsúszik az egyéni értelmezések, sőt egyénieskedések világába.
Ez a helyzet döbbentett rá arra, hogy a Bibliához mindenféleképpen szükség van az értelmezési keretre is, ma már ezért sem tartom magam protestánsnak. Tertullianus okfejtése a Biblia helytelen használatáról nagyon erőteljes hatást tett rám. Rá kellett döbbennem, hogy az első évezred még osztatlan kereszténységében lelhetem meg a megoldást erre a problémára.
A még osztatlan kereszténység lehet az ökumené kulcsa