A természetről és a személyes felelősségről

„Az elmúlt héten sokan a változást ünnepelték. Mindazt, amiben Ferenc pápa újat mondott, tett. (Hogy aztán ezt valóban mondta, gondolta-e, vagy csak belelátták a szavaiba, tetteibe azok, akik szívesen látnák II. János Pál és XVI Benedek pápaságát egyszerű 35 évnyi »kisiklásnak«, amely után végre visszatalálunk a »zsinat szelleméhez« - az más kérdés.) Mi ezen a blogon, mint XVI. Benedek hagyatékát feldolgozó bejegyzéseinkben többször is (1, 2) felhívtuk a figyelmet, a folytonosságot sokkal fontosabbnak tartjuk, mint a szakítást. Erre tanított XVI. Benedek és II. János Pál: az új dolgokat, mindig a hagyomány fényében, azzal összhangban kell látnunk és értékelnünk. Így fogjuk Ferenc pápa szavait is értelmezni.

Keddi inaugurciójakor (lat. am. felavatás, beiktatás, székfoglalás) a homíliájából azonnal a természetvédelem ügyét emelték ki. Teljes joggal.

Érdemes azonban ennek kapcsán hangsúlyozni, hogy a természetvédelem, amelyről Ferenc pápa, Assisi Szent Ferencre is hivatkozva beszélt nem keverendő össze az időnkét panteista zöld politikusok programjával. A katolikus egyház tanításának középpontjában ugyanis az ember áll. A környezetvédelmet - filozófiailag pontosabban: a természetvédelmet - is ennek fényében kell látnunk.”