Homília az éjféli misén

„De hol látjuk a megújulás jeleit a világban? Tényleg megváltozott az utóbbi kétezer évben a világ? Ma is vannak foglyok, szegények, vakok és elnyomottak. A jubileumi évekre közönséges esztendők következnek, a békére háború. Mintha az ember semmit sem változott volna. És mégis: Jézus meghirdette Isten országát. Ez az ország nem az anyagvilág és a földi történelem vége volt, hanem olyan erő, amely megjelent és bontakozik a történelemben. Isten országa uralom. Ha mi magunk követjük Isten akaratát, akkor életünkön keresztül ez az isteni rend átjárja az emberi közösséget is. De a történelemben együtt növekszik a búza és a konkoly, együtt van a jó és a rossz. Nem értelmetlen keverék módjára, hanem növekedő vetésként, Isten gondviselő tekintete előtt, készülve a nagy aratásra, amikor majd elválik a jó a rossztól a történelem végén. Nekünk tehát az a hivatásunk, hogy vigyük el a karácsonyt mindenhová a világban, hogy legyünk a Jézussal beköszöntött új idők hordozói.

Olyan nagyszerű látni azt, hogy Afrikában vagy Távol-Ázsiában komolyan hívő, imádkozó katolikus közösségek növekednek. Hogy ők is sugározzák maguk körül a segítő szeretet példáját, mint Boldog Teréz anya tette Indiában.”