Engedjünk-e a ’48-ból? Avagy Brüsszel nem Moszkva

"Mert azzal valóban sokkal jobban járunk, ha függetlennek kikiáltott eurokraták helyett, tőlünk, európai magyar választóktól függő politikusok hozzák a rólunk szóló döntéseket." Ha demokratikus választások lesznek az EU-ban, Mo. kb. 1%-át teszi ki az EU-nak. Mikor egy orszíg egy szavazat volt, akkor sem tudta Mo. védeni érdekeit. Hogyan fogja tudni az 1%? A lakosság túlnyomó többségének érdeke a függetlenség. Ezt csak a gazdaság megerősödésével, több munkával tudjuk elérni. Kellenek még a munkaszervezők, azaz politikusok. Olyanok, akik a termelésben tünnek ki, nem pedig üres, szószátyár beszédeikkel.

Akkor az eju jusa rabigája alatt leszünk. És megszívtuk a natót és eju belépést. Nem az 1800-as években élünk.

Elgondolkodtatok már azon,hogy nemsoká új költségvetés lesz az EU-ban.Szerintetek a minimumom kivűl kapunk valamit.Lófaszt.

Először végletekig eladósítottátok Magyarországot, majd a privatizációnak csúfolt kótya-vetyével kiárusítottátok a piacait, és ezeknek következtében most meg azt hirdetitek, hogy nincs más lehetőségünk, mint Berlin, London, New York seggét nyalni. De, igenis van! «A globális elit az ellenőrzése alatt lévő tőke révén kétségtelenül hatalmas erőt képvisel, amelyet lebecsülni ostobaság lenne, de hogy be kell-e hódolni neki, mert a globalizációhoz való alkalmazkodás ezt jelenti, az már megkérdőjelezhető, és mindenekelőtt azon múlik, hogy akik nem akarják ebbe az igába behajtani a fejüket, meg tudják-e saját erőiket szervezni. Nézzünk erre egy történelmi példát! 1918. október 30-án a mudrosi fegyverszünettel az ottomán birodalom kapitulált a szövetséges erők előtt. Az angolok, olaszok, franciák és görögök, mivel Anatóliának csak egy részét hagyták meg török kézen, kezdték elfoglalni a területet. Az isztambuli kormány az akkor 37 éves Kemal pasát bízta meg, hogy a keleti hadsereg leszerelését felügyelje. Kemal pasa azonban a hadsereg leszerelése helyett megszervezte az országot feldaraboló szövetségesekkel szembeni nemzeti ellenállást, amelynek fő elvi alapjait az 1919-es Amasya egyezmény tartalmazza. Ennek első három pontját talán érdemes idézni: 1. A nemzeti függetlenség és a haza egysége veszélyben van; 2. Az isztambuli kormány képtelen megfelelni feladatának; 3. Csak a nemzet erőfeszítésén és elkötelezettségén múlik a nemzeti függetlenség elnyerése. A történelem további menete jól ismert, Kemal pasa kiverte a szövetséges megszálló hatalmakat Törökország területéről, megteremtette a modern török államot. Minden törökök atyja lett (Atatürk), arcképe ott található minden hivatalos helyiségben. Ugyanekkor, ugyanilyen körülmények között nálunk egy Linder Béla nevű ember, Károlyi Mihály hadügyminisztere a következőket jelentette ki: „Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!” A történelem további menete ez esetben is jól ismert. A párhuzamos történelmi példa jól illusztrálja, hogy a történelem menete előre nem eldöntött, szinte reménytelen helyzetekben is lehet rajta változtatni, ha egy nemzetben vagy legalább annak egy részében megvan a kellő elszántság.»