Semjén: Mindszenty bíboros példát jelentett a magyarságnak

Semjén Zsolt a Magyarok lelkiismerete – Mindszenty József címmel rendezett nemzetközi konferencián pénteken Budapesten azt mondta, amíg a hercegprímás élt, léte a nemzet megtartó ereje, egy olyan iránytű volt, amely a magyarság erkölcsi megmaradását, önbecsülését, jövőjét jelentette. A Kereszténydemokrata Néppárt elnöke szerint Mindszenty József nem beleszólt a politikába, és nem anakronizmus volt az alkotmányos álláspontja, állampolgári kötelességét teljesítette. Ez politikai értelemben, két megszállás után és alatt maga volt a remény alternatívája – állapította meg.

Semjén Zsolt szerint Magyarország új alaptörvénye rehabilitálta Mindszenty József alkotmányos felfogását. A miniszterelnök-helyettes úgy fogalmazott: ha nem lett volna Mindszenty József és az 56-os forradalom, akkor Nyugat-Európa belecsúszott volna az „eurokommunizmusba”. Kitért arra, hogy a magyar kormány szorgalmazza Mindszenty József boldoggá avatását.

Hangsúlyozta: Mindszenty József ellent mert mondani a nácizmusnak, és a kommunizmus idején a vörös diktatúrának; személye azt szimbolizálja, hogy a náci és a bolsevik ideológia lényegében hasonló, mindkettő keresztényellenes és neopogány. „Példája annak, hogy azért, mert nem szeretjük a nyilasokat, még nem kell szeretnünk az ávósokat, és azért, mert nem szeretjük az ávósokat, még nem kell szeretnünk a nyilasokat” – fogalmazott.

Semjén Zsolt kiemelte: a magyar politikatörténet legfontosabb kibeszéletlen kérdése a bíboros és Barankovics István, a Demokrata Párt elnökének vitája, arról hogyan viszonyul a keresztény politika az 1945 előtti állapotokhoz. Barankovics István kompromisszumkereső politikus volt – folytatta – , ez azonban nem jelentette elvei feladását, míg Mindszenty József megalkuvást nem tűrő ember volt. A politikai helyzetet ugyanakkor mindkét szereplő illuzorikusan ítélte meg – jegyezte meg. 

Semjén Zsolt kitérve arra, hogy mindketten emigrációba kényszerültek, azt mondta: ez a sors, és hogy politikájuk illúzióiban, tévedéseiben, de összeért, megadja annak a lehetőségét, hogy a magyar nemzeti panteonban együtt tiszteljék Mindszenty József hercegprímást és Barankovics Istvánt, ahogy együtt van Kossuth Lajos, Széchenyi István és Deák Ferenc.   

Erdő Péter előadásában kiemelte: a bíborosról napvilágot látott történeti irodalom jó része nem mentes az elfogultságtól, a szerzők szándékából adódó egyoldalúságtól. Az érsek ugyanakkor – mondta – nem ezekre a jelenségekre kívánja felhívni a figyelmet, és Mindszenty József engesztelésről megfogalmazott gondolatait, püspökkari körlevelét idézve, többek között kiemelte: csak a halálos bűntől mentes emberek vezekelhetnek és engesztelhetnek ki másokat. Az esztergom-budapesti érsek hangsúlyozta: Mindszentyt mély és vallási meggyőződése vezette.

Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius, a Vatikán magyarországi nagykövete az eseményen arról beszélt, hogy Mindszenty József vezette az egyházat, küzdve a hatóságokkal, amelyek ki akarták terjeszteni hatalmukat felette, egyúttal annak a népnek is a vezetője volt, amely az elnyomó diktatúrák ellen harcolt. Mindszentynek el kellett viselnie a szenvedést, a kínzást és a száműzetést is egyháza védelme miatt – emlékeztetett.

Úgy fogalmazott, az egyház kétezer éves történetében gyakran került szembe az államokkal és az uralkodókkal, harcukban a világi és a spirituális hatalom közötti helyes egyensúly volt a tét. A XX. században, az ateista diktatúrák idején azonban a létéért küzdött az egyház – tette hozzá. Kiemelte, a hercegprímás saját és népe hitének védelmezője volt, életével bizonyította, hogy a ragaszkodás a hithez és a hazafias szeretet nem állnak egymással szemben. Mindig lelkiismeretes pap volt, aki feladatait nagy bátorsággal és határozottsággal végezte – mondta.