„Neked sík idegnek kellene lenned, nem?” – kérdezem ebéd közben a velem szemben ülő hölgyet, aki látszólag nem érti a kérdést: - „Miért kéne idegesnek lennem?” – „Mert a gyártásvezetők mindig idegesek.” – Nevet, majd magabiztosan válaszol: - „Ez nem az a forgatás, ahol bármi miatt is izgulni kellene: minden a legnagyobb rendben, a stáb teszi a dolgát, professzionális az egész.” Még a vaspondrók is jól viselkednek. A soron következő jelenetükre rápihenő, luxusrezidenciájukban békésen szendergő vaspondróknál már csak a rendező, Ujj Mészáros Károly nyugodtabb. A fóti kastélyban zajló forgatásra indulva attól féltem, hogy nem fog szóba állni velem, hiszen miért is hagyná, hogy élete első nagyjátékfilmje forgatási napjain zaklassák az újságírók. Éppen ellenkezőleg, nagyon készségesen nyilatkozik. A jövő tavasszal moziba kerülő Liza, a rókatündér című nagyjátékfilmjéről kérdezem.
„Alapvetően egy mese az egész, amit a mesélő mond el. A filmben sokszor nehezen válik el a mese a valóságtól, akár jeleneten belül is változhat, hogy mi a képzelt, és mi a való világ. Amiről szól, az is mesés egy kicsit, mert viszonylag nehezen megfogalmazható, ma már avíttas, viszonylag ódivatú dolgokról beszél, mint a szeretet, a szeretet hatalma, ami rengeteg dologra képes” – mondja Ujj Mészáros Károly rendező, amikor arra kérem, kategorizálja saját filmjét. A beszélgetés során az is kiderül, hogy a Liza, a rókatündér valójában kosztümös film, egy képzeletbeli, soha nem létezett '70-es években játszódik.
„Egy 19. századi filmet, vagy egy még régebbi korban játszódó filmet problémásabb és költségesebb lenne leforgatni, de már a '70-es éveket is egyre nehezebb produkálni, mert fogynak az eredeti tárgyak és a helyszínek. Ha igazi városi hátteret akarunk használni, azt szinte lehetetlen eredeti formájában fölvenni. A '70-es évek mozija és tárgyai számomra valamiért hihetetlenül otthonos és kedves közeget jelentenek. Ha megnézek egy Columbót, nagyon jól érzem magam attól a tárgyi világtól, amit ott látok. Szerintem a '70-es évek volt az utolsó pillanat, amikor a tárgy még hűségesen, sokáig szolgálta az embert, és képes volt azt a funkciót ellátni, amire eredetileg kitalálták. Manapság az egy évig tartó mobiltelefonok világában arról készítünk reklámot, hogy dobd is el, mert ciki” – mondja Ujj Mészáros Károly, aki korábban elsősorban reklámfilmproducerként, reklám- és kisjátékfilm-rendezőként tevékenykedett.
Ezen a ponton fölmerül a kérdés, hogy a reklámfilmrendezés és a nagyjátékfilmgyártás nála milyen relációban vannak egymással, a reklámos tapasztalat mennyiben tudja őt segíteni, vagy éppen hátráltatni a Liza a rókatündér forgatása során. Elmondása szerint nagyon sokat tanult a reklámokból, mert a reklám rendkívül koncentrált műfaj: forgatás előtt mindent nagyon pontosan el kell tervezni: improvizálásnak reklámfilmforgatáskor nincs helye. Ujj Mészáros a Liza, a rókatündér felvétele előtt ugyanúgy rákészült minden snittre, mint egy reklám forgatása előtt, azért is rajzoltak Petheő Balázs grafikus barátjával közösen egy elképesztően részletes, 1400 képből álló storyboard-ot. Ez gyakorlatilag a rendező partitúrája.
Persze a storyboard sem kőtábla, ha támad egy jobb ötletük, vagy kényszerítő körülmények lépnek föl, változtatnak rajta. „Hátborzongatóan jó érzés, hogy amit az ember kitalált és lerajzolt, az a film nyelvén ugyanúgy megvalósul” – állítja a rendező. A film forgatókönyve sem tipikusan irodalmi forgatókönyv, hanem a film vizionárius világához mérten inkább képszerűen szerkesztett. Ujj Mészáros Hegedűs Bálinttal közösen a film forgatókönyvírója is: öt évvel ezelőtt kapták az első állami támogatást a Liza a rókatündér könyvének fejlesztésére egy szinopszis alapján. Azóta folyamatosan érlelődött a koncepció, a forgatókönyvet pedig legalább tízszer írták át. Ez alatt az öt év alatt például egyre több japán motívum szivárgott a filmbe. Pénz pedig a Magyar Nemzeti Filmalap révén került a produkcióba.