Húsvéti történet

„nagyon sok van, de most az jutott eszembe, mikor kicsik voltak a gyerekek, és az ezerjó vendéglő mellett laktunk, ahol rendőrt is öltek, de amúgy jámbor hely volt, este nyolckor bezárt, vasár- és ünnepnap ki se nyitott

négynapos volt a húsvét, és pont vasárnap este elkezdett szólni a kocsma riasztója, ment félórát, elhallgatott félórát, és ez történt olyan éjfélig

kijöttek a rendőrök, feltolták fejük búbjára a tányérsapkát, oszt nézték a lakatokat, szirénát, de nem csináltak semmit, a kocsmáros meg nem került elő hogy kikapcsolja a rendszert

a szemben lévő péküzemet nem zavarta a dolog, a pékek amúgy is csörömpöltek maguknak eleget, alig bírta túlüvölteni a kalipszó rádió, de őket megszoktuk, és cserébe mindig volt finom kakaós csiga illat

csak ez a rohadt sziréna, pont mikor vissza aludtunk volna, megint erőt gyűjtött, és ordított, úgyhogy fogtam a gereblyét, és levertem a picsába, de még akkor is szólt, úgyhogy belevágtam a mozi és italnagyker közötti susnyásba

aztán olyan jót aludtunk, hogy majdnem lekéstük a tiszapüspökibe menő buszt, és püspöki dédi söteményeit

keddeneste meg átmentem a kocsmába, Sanyibácsi felhúzta a szemöldökit, hogy hát nem láttam véletlen a szirénáját, dehogynem, ott van szemben a mozitól jobbra, de ha rám hallgat, nem szerelteti vissza”