Schmidt Mária a Nyugatról: A hitetlenség a nihilizmusba vezet
Bemutatták a Terror Háza főigazgatójának legújabb esszékötetét.
A választópolgárok egy jelentős része még mindig az SZDSZ-t nevezi meg, ha a legellenszenvesebb pártról kérdezik őket. Mit mutatnak ezek az érzelmek, és mi az eltűnt liberális párt mérlege?
„Már régóta semmibe vettek mindent, ami a magyaroknak fontos. Istent, hazát, családot. Felmondták a nemzeti szolidaritást idegenbe kényszerített nemzettársainkkal (2005. december 4.). A 2006-os rendőri brutalitás áldozatain gúnyolódtak. »Révész Mártiriuszoztak.« Kuncze Gábor belügyminisztériuma írásba adta egy volt ávós tisztára mosdatásához, hogy az »ávónál nem bántalmaztak, vertek senkit«. Az egyik vezető liberális, aki húsz éven keresztül ült az SZDSZ parlamenti frakciójában, Eörsi Mátyás, ávós főtisztekkel működtetett közös ügyvédi irodát (dr. Bauer Miklós, dr. Bárd Károly - mindkettő az egykori hatóság vizsgálati osztályának vezető tisztje volt). Mindez simán belefért »az egykori kommunista diktatúra demokratikus ellenzékének« az értékrendjébe. Hiszen tűzzel-vassal küzdöttek a kommunista rendszer alatt főbenjáró bűncselekményeket elkövetők elszámoltatása ellen. Mint ahogy az is, hogy az ügynökök leleplezését csak akkor szorgalmazzák, ha éppen nincsenek kormányon, nem részei a parlamenti többségnek.
Minden ráfér az arcukra, az is ráfért, hogy a Terror Háza Múzeum megnyitásakor: 2002. február 24-én, a kommunista áldozatok emléknapján, lufieregető Pa-dö-dő koncertet szervezzenek a múzeum szomszédságába, a Hősök terére, hogy ezzel fejezzék ki megvetésüket a diktatúra áldozatai iránt. Mert a rokonaik és üzletfeleik által is működtetett és igazolt kommunista diktatúra áldozatai egy főhajtást sem érdemeltek tőlük, akik még ma is naponta hivatkoznak arra, hogy egykor a kommunista diktatúra ellenzéke voltak. Mint ahogy a nyilas terror ugyanott kínzott és meggyilkolt áldozatai sem számíthattak tőlük részvétre. A holokauszt áldozatait, mint ebből a példából is látszik, mindig is csak »bunkósbotnak« használták. Végtelenül erkölcstelenek és cinikusak voltak, igazi empátiára képtelenek.
»Veszélyben a demokrácia, kiépülőben a diktatúra«, jajveszékelnek naponta többször is, az arra hivatottak. A kevéssé tájékozottakban ilyenkor felmerülhetne a kérdés: Ha ekkora bajban van hazánk, ennyire akut a baj, ilyen erővel fenekedik a diktatúra, miért nem lépnek fel ellene itthon? Itt miért hallgatnak? Miért csak külföldre járkálnak árulkodni? Miért a New York Times a megfelelő terep a »független« Konrád György számára? Talán, mert itthon mindenki tudja, hogy az SZDSZ vezetői közé tartozott? Ezért is, és azért is, kedves barátaim, mert ők a Piszkos Fred. Ha ők valami mellett kiállnak, azt a többség előtt csak lejáratják. Ezért végeredményben hazafias tett a részükről, hogy a demokráciát csak külföldön védelmezik, így legalább a magyar nép nem fordul végképp ellene.”