PIPA-tól a SOPA-ig – mi lesz az internet szabadságával?

A nemzetközi egyezményt először 2006-ban kezdte tárgyalni a nyugati világ (USA, EU, Japán, Svájc), a felszínen a hamis Adidas cipők elleni védekezés lett volna a célja, azonban az információs társadalom által kifogásolt kitételek teszik igazán veszélyessé a törekvéseket. Ugyanis a netes viselkedésünket összegző adatokhoz a hatóságok, illetve bizonyos keretek között a médiavállalatok is szabadon hozzáférhetnének, hogy bármilyen copyright visszaélést megbüntessenek. És ez nem csak a kalózkodást jelenti.

Az utóbbi hónapok során komikusan hangzó mozaikszavakkal kellett megismerkednünk: SOPA, PIPA és a fent említett ACTA. A SOPA és PIPA – két amerikai, mára megbukott törvénytervezet – és az ACTA nemzetközi egyezmény célja egy és ugyanaz, még ha eszközeik különbözőek is lettek volna: az internetes információáramlás szabadságának visszaszorítása. Vagy másképpen fogalmazva: az anonim online fórumozáshoz, enciklopédia-íráshoz, mémgyártáshoz és a kalózkodáshoz való jog eltörlése.

A kommunikáció új kultúrája van kialakulóban az interneten olyan közösségi oldalakkal, mint a Facebook, a Twitter, a tumblr, a magáról az utóbbi időben egyre többet hallató Reddit, vagy a 9gag viccoldal. Ezeken az oldalakon nemcsak személyes adataikat oszthatják meg a netet használó tömegek, hanem gyakran különböző copyright-védett, pop/geekkultúrát hasznosító mémeket terjesztenek. Ezeket pedig gyakran politikai aktivitásra használják. Nem csupán a filmek ingyenes beszerzéséről van tehát szó.

Olyan nyilvános fórumok van kialakulóban, amelyek sajátos kultúrájukkal már az újságírás világát is jelentősen megváltoztatta. Egy szigorú copyright szabályozás megfojthatja ezt a jelenséget – nem meglepő módon az ezt elérni kívánó kezdeményezések mögött a nagy hollywoodi filmstúdiók és a velük gyakran vállalati struktúrában is összefonódott régi média képviselői állnak. Vagy tévécsatornák, újságbirodalmak, amelyek nem akarják elveszíteni azt a befolyást, amelyet a közbeszéd terelése nyújt számukra.

Az ACTA életbe lépéséhez mind az európai parlamenti képviselők többségének támogatása, mind az összes tagállam ratifikációja szükséges a bíróság rábólintásán túl. Megnyugodhatunk? Nem. A SOPA és a PIPA helyébe készülő új amerikai törvények a nyelvezetük szerint fő céljukul azt tűzték ki, hogy a gyerekpornográfia ellen harcoljanak, noha erre már ma is vannak hatékony eszközök. De a jogszabályok szövegében elrejtve ugyanazok az eszközök vannak, mint amilyenekért az ACTA kampányol. Ha az ACTA elbukik, az online világ megzabolázására tett erőfeszítések más formában élednek majd újra.

Miért most?

Az ACTA 2006 óta készült, de elfogadtatásának időpontja szerencsétlen módon egybeesett több hasonló célú kezdeményezéssel. Az amerikai kongresszus által támogatott SOPA (Stop Online Piracy Act) és PIPA (Protect Intellectual Property Act) hasonló hatást értek volna el. Nemzetközi szinten is, ugyanis az internetet kifejlesztő amerikai állam máig jelentős befolyással rendelkezik a hálózat alapvető infrastruktúrája felett. Ez aggodalmat okozhat az ACTA európai elutasítása esetén is, ugyanis az USA mindenképp életbe kívánja léptetni az egyezményt.

Ezek a törvények ellehetetlenítették volna a facebookos mémmegosztást: egyetlen copyright nélküli kép is akár az oldal leállításához vezethetett volna. A törvények fő célja elsődlegesen és a felszínen nem ez volt, hanem az internetes fájlcserélés megállítása: azonban láthatóan túllőttek a célon. A fontos szavazások előtt az online közösség megmutatta, hogyan nézne ki egy cenzúrázott internet: leállt a Wikipedia, a Reddit, a Google figyelmeztetést tett közzé keresőlapján, az akcióban számos más netes lap is közreműködött. A törvények kongresszusi támogatóinak telefonvonalai és e-mail címei túlterhelődtek, a politikusok pedig álláspontot váltottak.

Eközben azonban újabb frontokon indult meg a támadás. A gyakorlatilag kalózkodásból élő, online filmletöltéseket és streamelést nyújtó Megauploadot (a gyorsabb letöltési sebességért fizetni kellett az oldal rendszerében, de ingyenesen is hozzáférhető volt) leállíttatta az amerikai jogi gépezet, hiába volt a cég központja Hong Kong. Több klónja önként követte a példáját. Egy brit diák által üzemeltetett, sorozatstreamingre specializálódott oldalt leállíttattak, a diák Amerikában áll bíróság elé. A svéd igazságszolgáltatás letöltendő börtönbüntetésre ítélte a Pirate Bay, a világ legismertebb online torrentoldalának több vezető szervezőjét. A második legnagyobb hasonló lap, a btjunkie önkéntesen leállt.

Ezek a lépések több fronton is ellenreakciót váltottak ki: jelentős demonstrációra került sor több városban (köztük Budapesten is) az online elsötétülés mellett, és a hacktivisták is akcióba léptek. Az Anonymous, az utóbbi években hírhedtségre szert tett kollektíva a budapesti demonstráció szervezésében is részt vett, de nem ez a tevékenységük lényege. Az online aktivistákból álló csoport egyik alapvető elve: bárki lehet az Anonymous tagja, csupán annak kell mondania magát. A kollektíva a teljes névtelenséget de facto szabályzattá tevő, gyakran az internet sötét oldalának tartott 4chanról indult el, eredetileg nem politikai tevékenységre jött létre, de azok a csápjai, amelyek ezzel foglalkoznak, komolyan veszik a küzdelmet. Szervertúlterheléses támadásaik vagy akár komoly technikai tudást igénybe vevő hackerakcióik célpontjává nemcsak Magyarország, illetve más államok kormányzati és jogvédő portáljai váltak, hanem olyan nagy halak is, mint a CIA, vagy az FBI. A tüntetések és akciók több országban is elérték a céljukat, a kormányok ezek miatt állították le az ACTA ratifikációs folyamatát.

Mi a helyzet itthon?

Magyarországon a ratifikáció még nem történt meg, de a parlament nem függesztette fel a folyamatot, hiába szervezett jelentős médiaérdeklődést keltő tüntetést a Kalózpárt és az Anonymous magyar csoportja. Hivatalos kormányzati oldalak ellen is online túlterheléses támadás indult, többek között azzal is összhangban, hogy a csoport általában egy, az erős államot ellenző ideológiát képvisel: inkább egy svájci típusú közvetlen demokráciát szeretne, mint egy központosított államot, és ez nem az első eset, hogy a magyar kormányt kritizálja.

Budapesten a hivatalos szervezetek igyekeznek oszlatni az aggályokat, a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület szerint nincs ok az aggodalomra (a testület honlapja szintén elérhetetlenné vált egy időre). Az ellenzékiek között a Lehet Más a Politika állt ki leginkább a szigorítások ellen. Vágó Gábor, a párt képviselője szerint „az ACTA nevében az internetezők adatforgalmát monitoroztathatják, az illegális tartalmakért bárkit a törvény elé citálhatnak, miközben a jogszabályi háttér nem határozza meg egyértelműen, hogy mi az illegális tartalom”.

A jogvédő szervezetek véleménye megoszlik: a dalszerzőket képviselő Artisjus kommunikációs igazgatója, Tóth Péter Benjámin szerint „a fogyasztók ellen nem harcolni kell, hanem megérteni, hogy mi az igényük. Az emberek nem jogszerűek vagy éppen jogsértők akarnak lenni, hanem a lehető legegyszerűbben, legkényelmesebben élvezni a zenét.” Az igazgató közlése szerint az Artisjust az ACTA egyezmény ügyében a Magyarországot képviselő kormányzati szervek nem keresték meg).

Az ernyőszervezetként működő ProArt igyekszik kevésbé veszélyesként bemutatni a tervezetet. Horváth Péter igazgató szerint „mire az ACTA-t elfogadták, fogatlan oroszlán lett”. Horváth kiemelte, hogy a jogosulatlan megosztás elszívja a levegőt a jogszerű szolgáltatások elől. A kezdetben teljes titoktartásban megszövegezett egyezmény nyilvánosságra kerülése után ugyan a közfelháborodásnak köszönhetően meggyengült, ez azonban ellenzőit nem nyugtatta meg, akik szerint az ACTA léte önmagában is veszélyt jelent.

Ez lenne a kalózkodás vége?

Nem. Ugyan Hollywood komoly támadást intézett a fájlcserélő közösségek ellen, de egy egyszerű Google-keresés pillanatok alatt eljuttathat bárkit egy kívánt film linkjéhez. Viszont más hatása volt: felerősítette azokat a hangokat, amelyek az információ szabadságát támogatják. Ha Hollywood nem akarná teljesen megbénítani az online kreativitást, nem került volna szembe olyan legitim és széles körben megbecsült szereplőkkel, mint a Wikipedia. A svéd Kalózpártnak van képviselője az Európai Parlamentben, a német Kalózpárt 10 százalék körüli eredménnyel került be Berlin szövetségi államának törvényhozásába. Egyes közvélemény-kutatások szerint országos szinten is hasonló eredményekre számíthatnak a germán kalózok.

Ha azt gondoljuk, hogy ez a politikai ébredés csak a filmletöltögetőknek köszönhető, tévedünk. Egyes aktivisták kezdenek ráébredni arra, hogy a mostani törvények és normák nagyon jelentős mértékben befolyásolhatják a tartalomszolgáltatás jövőjét. A média jelenlegi oligopolistái meg akarják akadályozni egy decentralizáltabb, rugalmas és szabad szolgáltató hálózat létrejöttét az Interneten, ragaszkodnának a TV-csatornákhoz és a régiókódos DVD-khez. Azonban a szellem már kint van a palackból, egy – igaz félig illegális – rendszer létrejött. Az aktivisták pedig hajlandóak harcolni érte.