Köszönjük megtisztelő szavait, néha nem árt, ha figyelmeztetik az embert. Engem részemről nem nagyon érdekel a nép-urbánus-ellentét, szerintem nem írja le a helyzetet. Részemről például valószínűleg népi urbánusnak minősülnék, vagy mittomén. (Ha megkérdeznénk a népieket, mit gondolnak a Mandiner-Konzervatórium-Jobbklikk csapatról, valószínű egy kiadós káromkodás után elmondanák, hogy ezek a liberális urbánus ék a jobboldalban.)
A tüntetésen, amelyről írtam, kint voltam, és a tüntető csoportok tevékenységét is nyomon követem régóta. Azaz nem információs hiány közepette írtam meg, amit írtam. Az ellenségképzésről annyit: ha szigorúan ragaszkodunk a “sztereotípia-mentességhez”, és nem sűríthetünk meglátásokat bele egy-egy szóba, akkor hogyan írjunk nem unalmas publicisztikát? Nem hiszem, hogy bárkiben is ellenségképző folyamatok indulnának meg a posztomat olvasván. Vagy már viccelődni sem szabad? A stílusunk mindig is karcos volt, én nem érzem, hogy változott volna, és régi posztokat visszaolvasva: tényleg nem változott.
Ha nap mint nap mindenhol a szabad bölcsész kifejezésbe sűrítenek egyes elgondolásokat baráti és nyilvános beszélgetésekben emberek, akkor egy blogon miért nem lehet leírni ezt a kifejezést ugyanezen kontextusban? A szabad bölcsész, pesti hipster jelentéssűrítő, jelképes kifejezések, amelyek röviden kifejeznek valamit. Ez nyilván nem tökéletes és töredékes, de kifejező (fujj de utálok ilyen karótnyelt magyarázatokba fogni, mint amikor magyarázzák a csattanót).
Mikor fogják például a magamfajta bölcsészekre rányomni, hogy ellenségképet kreálnak, amikor kockafejű, galaxisútikalauzos informatikusokról és műegyetemistákról beszélnek?
A probléma szerintem az, hogy amikor fikázzuk a kormányt, olyankor jó fejnek tartanak minket, amikor pedig megvédjük valamely lépését, esetleg a kormány ellen fellépő erőket kritizálunk (nem azért, mert a kormány ellen lépnek fel, hanem mondjuk a stílusuk miatt, hiszen én is elsősorban a hihetetlen lapos szónoklatokat kifogásoltam a millás tüntivel kapcsolatban), akkor rögtön fidesznyikek leszünk, meg minisztériumi janicsárok. Ilyenkor minden korábbi Fidesz- és kormánykritikát, amit megfogalmaztunk, elfelejtenek például a Para-Kovács Imrék. Ha a saját pisztolyukkal lövünk vissza rájuk, akkor rögtön a kormány katonái vagyunk, és különbenis, keresztény-konzervatívok hogyan merészelnek erősebb stílusban megnyilatkozni? PKI például tökéletesen igazolja ezt a posztot.
Ha kormánykritika kell, szerintem a Mandiner azzal is tud bőséggel szolgálni. Éppenséggel a Dörner-kinevezést is szóvá tette. Részemről is kritizáltam például SP köztársasági elnöki kinevezését, a Fidesz-KDNP kicsinyességét és harci modorát, vagy épp az OV-jék hajóját irányító keleti szelet. A Mandiner összes kritikus posztját nem szedem össze, ugyanis nagyon hosszúra nyúlnék. Bőven voltak gazdaságpolitika-kritikus posztok is.
A PKI által seggnyalónak titulált Konzervatórium 2010 áprilisa óta megjelent belpolos témájú posztjainak kétharmadában fejezte ki, mi nem tetszik neki a NER-ben, kezdve a NER-től a gazdaságpolitikán át az alkotmányozáson és a Fidesz médiához való hozzáállásán át, legutóbb az Amerikával ápolandó jó viszony fontosságára rámutatva.
Persze, sosem árt egy kis figyelmeztetés, hogy helló, fiúk, túltoltátok a biciklit. Érdekes, hogy épp az a baj, ha a milla-tüntetésen élcelődünk, amikor annyi mindenen élcelődtünk már. Vehetjük glosszának is, amit írtam, így talán már megfogható műfajilag (bár nem tartozom a műfajelméletet fétisként tisztelők sorába). Hasonló hangvételű jegyzetek, publicisztikák a sajtó kezdetei óta jelennek Angliától hazánkig nap mint nap a lapokban (gondoljunk csak a 19. század közepére), nem hiszem, hogy bárkinek meg kellene sértődnie ezeken.
Az viszont baj, ha egy leendő párt olyan lapos jelszavakkal tud előállni, mint amelyek a millás tüntetésen elhangzottak (szinte jobbikos szint a semmitmondásban). Ha fogalmazhatok laposan-fellengzősen-közírósan, akkor Magyarország tragédiája nem az elmúlthúszév, hanem ez.
Maradok bölcsész tisztelettel!