Magamnak, a családomnak, a barátaimnak tartozom azzal, hogy legalább vázlatosan leírjam, mit gondolok a pártról.
„Ezzel az írással nincs politikai célom. Nem akarok utólag okoskodni, pláne nem különböző elméleteket gyártani. Magamnak, a családomnak, a barátaimnak tartozom azzal, hogy legalább vázlatosan leírjam: a Szabad Demokraták Szövetségének utolsó, politikán kívülről előrángatott és eleve bukásra ítélt elnökeként mit gondolok arról a pártról, amelynek nyolc és fél éven át tagja voltam. Az alábbi tizenhét (a kronológiát csak részben követő) széljegyzetnek talán az adhat némi aktualitást, hogy az SZDSZ most – az új összetételű Fővárosi Közgyűlés megalakulásával – tűnt el visszavonhatatlanul a magyar politikai életből.
1. A demokratikus ellenzék ígérete
Egyetemistaként, a kilencvenes évek elején imponálóan bátornak gondoltam az egykori demokratikus ellenzék tagjait. Ma úgy látom, a Solt Ottilia által létrehozott Szeta volt az egyetlen releváns, valóban bátor tettük. A többi: Nyugaton jól kommunikálható macska-egér játék az egyre gyengülő hatalommal. A rendszerváltás előkészítésében a demokratikus ellenzék szórványos akcióinál fontosabb szerepe volt azoknak a családoknak és kisközösségeknek, amelyek a kommunizmus négy évtizede alatt is ápolták, megőrizték a – politikai felhangoktól mentes – keresztény és nemzeti vagy éppen polgári demokrata hagyományokat.
16. Végjáték
A Kuncze-Pető-Magyar trió Fodor Gábort ugyanúgy ellehetetlenítette, mint Tölgyessyt, Demszkyt vagy engem. Mindig úgy éreztem, a „belső ellenzéki” Fodort sokkal jobban utálják, mint jobboldali politikai ellenfeleiket. Fodor elnöksége így eleve kudarcra volt ítélve. A párt még végigasszisztálta a Bajnai Gordon miniszterelnökké választása körüli tragikomédiát, majd kiesett az Európai Parlamentből. Ekkor jöttem én, a korábban csak kerületi szinten politizáló outsider elnök, aki ellen Pető, Magyar és famulusaik mérhetetlenül alacsony színvonalú gyűlöletkampányt folytattak. Utolsó mozzanatként a parlamenti SZDSZ-frakció többsége – a párt álláspontjával tudatosan szembehelyezkedve – megszavazta a 2010-es költségvetést, amiről már akkor tudni lehetett, hogy irreális, tarthatatlan. A történet vége ismert: kényszerű alkalmi szövetség az MDF-fel, majd kiesés az Országgyűlésből és az önkormányzatokból.
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Daróczi Ágnes roma közéleti szereplő a Fidesztől, de a Tiszáról is elhatárolódott mai budapesti beszédében a Tisza tüntetésén – hívta fel a figyelmet Nagy Attila Tibor elemző.
Ennyit ért a rengeteg hergelés.
Azzal, hogy az SZDSZ romatagozata odamegy ordítozni, azzal nem Lázár lesz antipatikus.
Csillag István egykori SZDSZ-es miniszter kimutatta a foga fehérjét.
Eörsi Mátyásnál bekapcsolt a régi SZDSZ-es reflex: mindenki náci a jobboldalon.
Előkerült a hungarofób, Orbán-gyűlölő Para-Kovács Imre is.
A férfi szinte a semmiből sétált fel a miniszterelnök mellé.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
