Az új politikának meg kell tartania politika autonómiáját, a politika tekintélyét. Másfajta felfogást kell érvényre juttatni, amiben az értelmiségnek sokkal inkább a saját dolgát kell elvégeznie. A Mandiner Lánczi András filozófussal beszélgetett rendszerváltásról, posztkommunizmusról, értelmiségről.
2010. március 12. 08:17
p
0
0
4
Mentés
B.M.: Nemrég jelent meg egy kötet, amelyet közösen szerkesztettek G. Fodor Gáborral és A dolgok természete címet viseli. A kötet előszava a posztkommunizmus témáját boncolgatja. Több mint húsz évvel a rendszerváltás után mi értelme posztkommunizmusról beszélni?
Konszenzus van abban a politikatudósok között, hogy ez egy posztkommunista világ?
Azok között sincs feltétlen egyetértés, akik azt vallják, a rendszerváltással lezárult egy korszak. Van egy olyan olvasat, hogy a kommunizmusnak mindenki áldozata volt, nemrég viszont Herényi Károly azt mondta, az áldozatok is felelősek voltak. Hogy is van ez?
Nem ez a rendszerváltás paradoxona, hogy végül a rendszerelleneseket is integrálni tudta a rendszer?
Ha már a felelősség került szóba, megérkeztünk Demszky Gáborhoz. Vállalja a felelősséget, de nem mond le.
A döntésekért való felelősségvállalás azonban nyilvános.
A rendszerváltás utáni időszak egyik furcsasága az is, hogy tulajdonképpen visszaszavaztuk Horn Gyulát.
Ha demokráciában gondolkodunk, akkor népszuverenitásban gondolkodunk, és ha népszuverenitásban gondolkodunk, akkor megtörténhetett volna, hogy Pozsgay Imre legyen a köztársasági elnök. Hiába akartak rendszert váltani, ha a következő rezsim elfogadta a megelőzőt.
Értették a nyelvét?
Dehát az MSZP is rendszerváltó párt.
Az EU miért fogadta el ezt a posztkommunista elitet, kormányokat? Nem volt más választása?
A fent már említett előszó arról is szól, hogy az értelmiségnek meghatározó szerepe volt a kommunizmus idején, és azt követően is. Most, 2010 tavaszán nagyon úgy tűnik, hogy ez az értelmiségi elbeszélés, ami támogatta azt a rendszert, megbukott. Valóban megbukott, vagy ez egy átmeneti jelenség?
Ők szoktak hamar orra esni.
Akik jóval pragmatikusabbak voltak.
Pragmatikus alatt azt értettem, hogy képesek megtartani a hatalmat.
„á, ugyan, te is részt vettél benne, ki tudja megmondani, hogy mi itt a jó meg a rossz, miért kellene ilyen mereven megközelíteni ezeket az erkölcsi kérdéseket”„egyáltalán, az erkölcsi kérdésekkel nem is lehet mit kezdeni, ezek nem részei a politikának” A Bajnai-kormány alatt sem volt szó erkölcsi kérdésekről, számokról inkább.
Megszoktuk az értelmiséget, később is biztosan lesz egyfajta igény rá. Reakcióként kaphatunk a nyakunkba egy ellenkező előjelűt.
Értelmiséginek lenni Magyarországon tulajdonképpen azt jelenti, hogy valamilyen politikai vagy politikaközeli állásban ülni és osztani az észt.
Ez szó szerint azt jelenti, hogy a politikus hülye, akit irányítani kell.
Ha a politikus hibázik, az értelmiségnek kellene lemondania?
Tehát egyrészt a felelősséget és a szerepköröket kellene tisztázni, másrészt az erkölcsi deficitet helyrehozni.
A humán értelmiség állandóan a piacról beszél, hogy az milyen jó dolog.
Másrészt benne van egy csodavárás a piactól.
Gyakorlatilag biztosra vehető, hogy a Fidesz fogja megnyerni a választásokat, a második helyre valószínűleg a szocialisták kerülnek. De mi a helyzet a szintén dobogó-esélyes Jobbikkal, posztkommunista párt-e a Jobbik?
A programjában rengeteg szociális elem van.
A Fidesznek úgy látszik, ellenzékből nem tudta kifejezően elmondani, artikulálni ezeket a problémákat.
Amikor Orbán Viktor a páncélautóval menekült a helyszínről.
A parlamentben egyből vissza is adhatják a mandátumukat, hiszen mindenképpen olyan erő fog nyerni, amelyik ellen voltak eddig.
Belülről bomlasztanak.
Az MDF és az SZDSZ végképp bebuktak?
Bokrost, aki végülis egy posztkommunista szimbólum volt, egész sikeresen gyúrták át egy másfajta branddé.
Nyolcvanas évekbeli technokrata volt.
Mi a helyzet a másik elitellenes párttal, lehet más a politika?
A választások után bizonyára lesz csodavárás, de hosszútávon hogy lehet visszabontani a posztkommunista struktúrákat, az erkölcsöt helyreállítani?
A volt kancelláriaminiszter szerint a Fidesz nyeri a 2026-os parlamenti választást, a nyugdíjas politikai elemző nem akart tippelni, de abban biztos, hogy brutális kampány lesz.
A fickó az összes becsületsértő, dehumanizáló jelzőt napi szinten felvonultatja. Értsd: emberek halálát kívánva mocskos szájú gyalázkodást folytat.
p
0
0
3
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 4 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
mép
2010. március 13. 04:26
Az interjú sok dolgot fogalmaz meg érthetően abból, amit eddig csak éreztünk.
Az utolsó kérdésre adott válaszban van szerintem az elmúlt nyolc év kényelmetlen érzéseink lényege: az - oszd meg és uralkodj - elv szerint kormányoztak.
Sosem értettem, hogy a mindenkori Gyurcsány beszéd legalább egyharmadát miért a FIDESZ elleni lázítás tölti ki.
Visszavárom az Orbán - interjúk hangnemét: a legbántóbb kérdésekre sem a replika volt a válasz. Mindíg megpróbálta megérteni a kérdező helyzetét - mintegy védve őt , akkor is, ha támadta - és válaszában a kérdező vélelmezett helyzetének várható javulása érdekében tett lépéseikről beszélt.
Ez nevezhető államférfiúi magatartásnak.