Önmaguk ellenzékei? – mutatjuk, pontosan mire jutottak a balos pártok a nyári hónapokban!

Baranya Róbert és Kacsoh Dániel írása a Mandiner hetilapban.

A DK-vezér Gyurcsány Ferenc augusztus 20-án kenyérsütős poszttal, a Momentum augusztus 22-én kordonbontással zárta a nyári szünetet. A többi baloldali párt nem húzott ilyen éles vonalat a vakáció-uborkaszezon és a dolgos politikai hétköznapok közé, ráadásul saját közlésük szerint valamennyien aktív felkészüléssel töltötték a forró hónapokat.

Miközben a kormány jelentős aktivitást mutatott, a gazdasági helyzet miatt pedig Orbán Viktor lényegében megtiltotta a nyaralást a kulcsminisztereknek, az ellenzék különösebben nem törte magát. Ami – ahogy arra a Telex és a HVG is rámutatott – azért is furcsa, mert nekik a válsággal sújtott időszak, a gazdasági növekedés megakadása, az infláció meglódulása, a lakossági hitelek megdrágulása mind esélyt kínálnak politikai értelemben. A Telex érezhetően frusztrált szerzője szerint „az ellenzéki pártok tevékenysége első blikkre kimerült abban, hogy Facebook-posztokban, sajtóközleményekben és sajtótájékoztatókon reagáltak a napi hírekre, újságcikkekre és kormányzati döntésekre, esténként pedig bejártak az ATV műsoraiba elmondani ugyanezt. Hónapok óta egyetlen olyan témát sem tudtak felépíteni, ami akár csak egy napra is meghatározta volna a közbeszédet”.

„Aki kordont bont, rendszert bont” – üzente Facebook-posztjában Fekete-Győr András, a Momentum ex­elnöke, megfeddve ezzel alighanem azokat az egykori és potenciális szövetségeseit, akik nem így tesznek. Márpedig a tavaly áprilisi választási bukta előtt közösen kampányoló hatos fogat többi tagja látványosan nem partner, ráadásul a nyári kihagyást leszámítva hónapok óta folyó akciózás egyre kisebb hatást vált ki. A 2022-es ellenzéki lista vezetője, Márki-Zay Péter a Tranzit fesztiválon maga mondta: 2026-ban is a Fidesz fog nyerni. Bár vele korábbi partnerei nem foglalkoznak érdemben, jóslata belehasított az ellenzéki nyilvánosságba.

Vissza a füstös szobákba

Ha a következő parlamenti választás még odébb van is, jövőre lesz két voksolás: önkormányzati és európai parlamenti. Aligha túlzás megállapítani, hogy az utóbbi hónapokban az ellenzék tapodtat sem lépett előre, még úgy sem, hogy információink szerint a legtöbb párt a tavaly áprilisi választási sokk óta valóban dolgozik a saját arcélen és a megújuláson. A következő hetekben élesbe fordulhatnak az együttműködési lehetőségekről szóló háttértárgyalások.

Szocialista forrásunk így fogalmaz: a felkészülés, az ezzel kapcsolatos tárgyalások az ősz folyamán indulnak meg érdemben, egyelőre senki nem hozott döntést a továbbiakról.

A Párbeszéd-frakcióban ülő Jámbor András nevével fémjelzett Szikra Mozgalom augusztus 19-ei rendezvényén az alapító az LMP-s Ungár Péterrel és a momentumos Hajnal Miklóssal vitatkozott a lehetőségekről. Nem sok közös pontot találtak, megoldást pláne nem, leszámítva azt, hogy az erőviszonyok miatt valamilyen típusú együttműködés mindenképp szükséges.

Az önkormányzati választáson a legtöbb helyszínen közös jelöltet állítanak majd az ellenzéki pártok, a tisztán listás EP-választáson viszont a jelek szerint mindenki külön próbálkozik. Ez élet-halál harc lesz a mérések szerint az 5 százalékos küszöb megugrására képtelen kisebbeknek, idetartozik az MSZP, a Párbeszéd, az LMP és a Jobbik. A DK és a Momentum bátrabban vághat neki a megméretésnek.

A DK szinte szilenciumot tartott, politikusai takaréklángon nyilatkoztak, nyilvános programok sem voltak, az árnyék­kormány is árnyékba vonult. Igaz, a nyár elején a pártelnök már jelezte, pontos menetrendjük van, s a közelgő tárgyalásokra is alighanem ők érkeznek majd a legnagyobb mellénnyel. A DK számára alighanem Budapest a legfontosabb, nem is a főpolgármester-jelölti poszt – bár azt sem lehet kizárni –, hanem az, hogy a legtöbb kerületben szerezzen polgármesteri székeket, s ezzel erősítse dominanciáját a Fővárosi Közgyűlésben. A politikai üzenetek nagyjából kimerülnek abban, hogy Orbán bukni fog, illetve hogy „több Európát”.

A Momentum szintén látványosan igazodik Brüsszelhez, a nyár elején rátelepedett az oktatási témára, a tüntetésekről ismert Pankotai Lilivel karöltve újabb feltételek támasztását követelte Magyarországgal szemben az uniós forrásokért cserébe. Valamiért elővette a Fudan egyetem ügyét, és voltak Facebook-posztok is a „korszerű vasútért”. Szeptemberben ismét belevágnak Donáth Anna EP-képviselő felépítésébe, a visszatérő politikus országjáró körútra indul. A jelszó:„Vezessük új útra Magyarországot!”

Mind a DK, mind a Momentum szervezett valamiféle nyári tábort, de ezekről néhány fotón túl nem sok minden kapott nyilvánosságot.

Alapembert veszített a Jobbik

A Jobbik látványosan elkezdett migránsozni, a vendégmunká­soktól félti a magyarokat – munkaerőhiány idején. Úgy tudjuk, a párt visszatér a Fideszt jobbról előző vonalra, amivel könnyen elvághatja magát a DK-tól és a Momentumtól. Gyöngyösi Márton elnök kiszivárgott belső levele szerint ez kifejezetten a szándékuk is.

A szavazóinak jó részétől, majd Jakab Péter egykori elnöktől is megszabadult régi-új radikálisok immár Jobbik – Konzervatívok néven próbálkoznak előrébb jutni. Egy vezető politikusuk név nélkül annyit mondott a Mandinernek, hogy akár az európai parlamenti mandátumvesztés árán is maradnak az önállóságnál, mert hosszú távon terveznek.

Jelzésértékű változás e tekintetben, hogy Gyöngyösi Márton nyomására váratlanul távozni kényszerült a választmányi elnöki székből egy igazi veterán, a vezetőcserék és szövetségkötések sorát túlélő Szabó Gábor. Már a 2003-as párttá alakulás előtt meghatározó figurája, szervezője volt a Jobbiknak, kampányfőnök a 2010-es parlamentbe jutás előtt, partnere Vona Gábornak a néppártosodásban, kibírta a Mi Hazánk kiválása körüli zavaros időszakot, de Jakab Péter elnökségét és egészen mostanáig a Gyöngyösi-érát is.

Halvány remények

Ami az MSZP-t illeti, Komjáthi Imre társelnök volt az első a baloldali térfélen, aki bedobta a közös lista ötletét az EP-választásra. Ezzel lényegében elismerte, vagy legalábbis azt sugallta, a szocialisták sem tartják reálisnak, hogy mandátumot szerezzenek az Európai Parlamentben. Ez a szék jelenleg Ujhelyi Istváné, aki nemrég otthagyta az MSZP-t, egyesek szerint azért, mert az Tüttő Kata főpolgármester-helyettest tenné meg listavezetőnek. A szocialisták az utóbbi években elveszítették számos prominens politikusukat, ám forrásunk állítja: „rég volt ilyen jó a hangulat a pártban”. Az MSZP megélhetési biztonságot és balatoni szabadstrandokat követelve próbálja magára vonni a figyelmet, s közben elkezdte óvatosan kritizálni a Karácsony Gergely-féle budapesti városvezetést.

A Párbeszéd szinte már a mérhetetlen pártok kategóriájában focizik, ám amíg megvan a parlamenti frakciója, illetve ő adja a főpolgármestert, továbbra is a víz felett tud maradni. Állításuk szerint inkább az EP-választásra készülnek, önállóan indulnak, céljuk pedig nem kevesebb, mint a mandátumszerzés Jávor Benedeknek. Ő most a főváros brüsszeli képviseleténél „tengődik”.

Közben mozgolódik a Magyar Kétfarkú Kutya Párt és a Mi Hazánk is. Ők mindenképp önálló indulásban gondolkodnak, akárcsak a Márki-Zay Péter által némi spéttel megalapított új formáció, amely a Mindenki Magyarországa Mozgalomra kíván elsősorban építeni.

Az önkormányzati választás esetében a legnagyobb viták a baloldal fő terepén, Budapesten várhatók. A hivatalban lévő főpolgármester jelöltsége megingathatatlannak tűnik, ráadásul Karácsony Gergely életében először a színfalak előtt is említi saját indulását. Sőt, olykor zavarba ejtő a magabiztossága, ám információink szerint mind a DK, mind az MSZP, mind az LMP elégedetlen vele, sőt, a tavalyi előválasztási visszalépése és a talányos félmilliárdos támogatása miatt többen, köztük Gyurcsány Ferenc, kifejezetten haragszanak rá. Úgy tudjuk, ha lenne nála esélyesebb, a DK már csak presztízsből is ráindítana valakit. Erre azonban most kevés az esély – ezért is törekszenek Gyurcsányék a lehető legtöbb helyet megszerezni a kerületek szintjén, így továbbra is foghatnák a szíve szerint pártlogók nélkül induló, a Párbeszédtől is távolodó városvezetőt.

***

Kiszelly Zoltán a Századvég politikai elemzési igazgatója:

A baloldal csak a hatalomtechnikai kérdésekkel van elfoglalva, a szak­politikai szinten ellustálkodta a nyarat, miközben a kormány rengeteg érdemi döntést hozott. Az ellenzéki pártok leginkább a törzsszavazóiknak udvarolnak, politikusaik csak a baloldali buborékban vannak jelen, ami rutinpolitizálásnak tekinthető. Az utóbbi hónapokban is azt láttuk, megszokásból cselekednek, reggel olvasnak valamit, délben kiadnak egy nyilatkozatot, este meg elmennek a buborékmédiába. Néha szerveznek egy-egy akciót, ahol több újságíró van, mint politikus. Ezzel ki is pipálják a politikai tevékenységet. A kormány eközben olyan lényeges kérdésekkel foglalkozik, mint az infláció letörése, az árstop helyett akciók bevezetése azért, hogy az alacsonyabb keresetűek is hozzáférjenek az alapvető élelmiszerekhez. Folyamatosan változtatja az eszközöket, ahogy változik a gazdasági környezet.

Az ellenzék továbbra is demagóg, mert egyszeri tételeket állít szembe rendszeres kiadásokkal, például az atlétikai világbajnokság vagy a tűzijáték költségeit a tanárok bérével. Ez szimpla populizmus, nem érdemi politika. Ami már megépült vagy megtörtént, annak az összegét már nem lehet újraosztani. Az energetikában mindenre nemet mondanak, nem akarnak paksi bővítést, atomenergiát, de azt nem mondják meg, mi legyen helyette. Azt látjuk, hogy a kormány próbálja kezelni a helyzetet, diverzifikálni az energiabeszerzést, enyhíteni az orosz függőséget, de erről persze nem beszél az ellenzék. Közben azért elkezdtek migránsozni is, próbálnak kijutni abból a pozícióból, hogy 2015 óta folyamatosan támogatták az illegális, tömeges bevándorlást. Ezért nem változnak a támogatottsági arányok, és ezért nem veszít népszerűségéből a kormány.

Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője:

Mivel régóta ismét Gyurcsány Ferenc irányítja a baloldalt, az ő hosszúra nyúlt pihenése alatt nem is történt semmi érdemi újdonság e pártoknál. A 2022-es választás utáni stratégia érvényesült csupán, amely a DK-t a baloldal domináns erejévé alakította, a többi szereplőt pedig meggyengítette. Már évek óta zajlik a DK-ba való átigazolás, ebben a nyár nem hozott újat. Fejleménynek inkább két új politikai erő bejegyzése tekinthető: Jakab Péter és Márki-Zay Péter mozgalma is pártként működik tovább. Immár a mikropártok sorába tartozik az MSZP is, de az LMP-nek és a Párbeszédnek még annyi ötletre sem futotta, mint a közös listát javasló szociknak. A Momentum-elnök Gelencsér Ferenc politikai teljesítménye már régóta negatív tartományban van, többet árt, mint használ a pártjának, s ezen a helyzeten a nyár sem változtatott. A látható teljesítmény hiánya a Momentum támogatottságán is érezhető: messze leszakadt a DK-tól. A kora tavasszal próbálkozó Donáth Anna sem tudta kitölteni az általa javasolt pártelnök utáni űrt. Karácsony Gergely ugyan több szócsatát vívott az utóbbi hetekben, Gyurcsány Ferenc jól láthatóan nem sieti el a vele való megállapodást, s alighanem ősszel sem fog sietni, mert a lehető legkésőbbi alkutól reméli a legjobb eredményt. Karácsony Facebook-aktivitása nem politikai teljesítmény, legfeljebb annak látszata. Ráadásul hibát hibára halmoz a főpolgármester. A mikroadományai körüli botrányra adott válaszai még a baloldaliakat sem nyugtatták meg, az atlétikai vébé körüli pávatánca pedig a döntésképtelen politikusi imázsát erősíti. Neki mindennél fontosabb az újrázás, de hátország nélkül könnyű préda lesz Gyurcsány számára. A Jobbiknál sem történt érdemi változás, az izraeliek listázási ötletétől a szédervacsoráig jutó Gyöngyösi Márton nem mozdította előre a párt szekerét. A felszín alatt azonban zajlanak az események: Szabó Gábor kirúgása, Somogyi Zoltánék állítólagos leszerződtetése vagy a pártnévcsere mind-mind az MDF forgatókönyvéből való. A baloldal idén nyáron is gyenge maradt.

Nyitóképen: Gyurcsány Ferenc egy DK-kongresszuson. Brüsszeli hangnem. Nyitókép: MTI / Kovács Attila