Budapest 150

1973 tavaszán kirándulni ment az osztály. A villamossal azonban csak néhány megállót utaztunk az iskolától. A cél egy épülő ház volt Kőbányán, a Kőrösi Csoma Sándor úton, amelyet Budapest egyesülése 100. évfordulójának tiszteletére emeltek. Megnéztem a számítógépen a mai utcaképet. A házfalon ott van az egyszerű mészkőtábla, ami jelzi, hogy mikor épült és milyen alkalomból. Nem emlékeznék a kirándulásra, ha néhány évvel később a kerületi tanács nem oda utal ki a családunknak lakást. Úgyhogy még egy emlékem van arról a tábláról. A barátom, akivel egy emeleten laktunk ott, és akivel egymás mellett ültünk a gimiben, egy nyári este alatta jelentette be, hogy disszidál Nyugat­-Németországba. A jelenet elég giccsesre sikerült. Valaki rádiót hallgatott nyitott ablaknál, s miközben elhangzott a bejelentés, a balzsamos éjszakában felcsendült a Sweet Dreams című Eurythmics-dal. Nem tudtuk, hogy pár év múlva a rendszer bedől, és mindenki oda utazhat, ahová csak akar.

Nekünk úgy tanították, hogy Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesülésével jött létre Budapest. Ez nem pontos meghatározás. Valójában évtizedekkel korábban is használták az elnevezést a három egybeépült településre. Az 1848. évi XXX. törvénycikkben például azt írták, hogy „Budapestből, mint a haza szívéből” kell vasútvonalakat építeni. Az egyesülés továbbá nem egyszeri, ünnepi aktussal jött létre, hanem közel egy éven át tartó közjogi folyamat volt rengeteg munkával. A három nagyobb városon kívül pedig több más település csatlakozott a fővároshoz, például Kőbánya.