Csakhogy az a helyzet, hogy míg ezt mink a szárnyaló demokratikus Nyugaton évtizedeken át teli torokból üvölthettük az autoriter Kelet fülébe, most már nem üvölthetjük. Ugyanolyanokká váltunk ugyanis. Mindegy, hogy az autoriter, bizonytalanságot szülő, a kapcsolatépítést és az építkezést ellehetetlenítő gazdaságpolitikát zéró covidnak hívjuk, vadonásúj elméletnek, amely szerint a magas kamatok magas inflációt okoznak, az agresszor elleni vagyonbefagyasztásnak vagy decouplingnak, deriskingnek és szankciós politikának.
A demokrácia nagyobb dicsőségére autoriter gazdaságpolitikát kezd csinálni a demokratikus Nyugat is.
Nem tiszteljük a magántulajdont, és önkényes politikai prioritások mentén zárunk el vállalatainktól nyersanyagforrást, felvevőpiacot, vonunk ki, hagyunk el és döntünk be már létező és üzemelő befektetéseket az autoriter államokban. Ezért – mily meglepő – nem növekszünk, ahogy nem növekednek az igazi retrográd diktatúrák sem.
A gazdaság csak az egyik terület, ahol tetten érhető: a demokratikus Nyugat a demokrácia védelme és győzelme érdekében egyre több fronton lemond a demokrácia alkalmazásáról. Nem, az általunk büszkén vallott, minél kevesebb állami közbecsacsogással üzemelő szabadpiacba nem fér bele a szankciós erődítmény meg a derisking, ahogy egyébként az sem fér bele a demokrácia magasztos elvébe, hogy az egyik demokrácia lediktálhassa a másik demokráciának az egyedül üdvös kül-, gazdaság- és társadalompolitikát a helyi demokratikus népakaratra való tekintet nélkül.
Vigyázzunk, hogy a demokrácia védelme közben ki ne öntsük a fürdővízzel magát a demokráciát!
Nyitókép: MTI/EPA/POOL/Hou Hvi Jang