Ma már a mindennapokban találkozhatunk a nyugati nyelvújítás hatásaival – szerencse, hogy ősidők óta gendersemleges magyar nyelvünkbe nem tudnak belekötni.
Ha a gondolat meg tudja rontani a nyelvet, a nyelv is meg tudja rontani a gondolatot – tartotta George Orwell, akinek talán az egész világon a legjobb érzéke volt a nyelv hatalmi funkciójának megértéséhez. Nem kell azonban Orwellnek lenni ahhoz, hogy felismerjük: a nyelv minden történelmi korban kiváló eszköze volt a gondolatok központi befolyásolásának (azaz a propagandának), gondoljunk csak a Római Birodalom kifinomult politikai nyelvezetére vagy az ellenségnek bélyegzettek minden nyelvi emlékét is eltörlő damnatio memoriae szintén római gyakorlatára. Később a bolsevikok és náci rokonaik egymástól függetlenül ugyan, de kísértetiesen hasonló módszereket használva fejlesztették mesteri fokra a nyelvi hadviselést, új szavakat, visszatérő nyelvi fordulatokat és kifejezéseket alkotva, melyekből sokat a magyar nyelvre is igyekeztek inkább kevesebb, mint több sikerrel ráerőszakolni.
Propaganda óvodásoknak, fegyveres gyakorlatok a kicsit nagyobbaknak, büszke pózolás terrorszervezetek jelképeivel – egymillió kis terorristát „gyártanak” Gázában egy újabb támadásra. Mutatjuk, hogyan!
Az indok ezúttal is a háború.
„Nem a Fidesz, nem Orbán Viktor, hanem az egész ország ellen szavaztam” – jelentette ki korábban leplezetlen őszinteséggel az Európai Néppárt elnöke.
A szabadságot akartuk, ki is vívtuk, és a megtartásához vártuk a segítséget. Mi az 1956-os forradalom tanulsága? A nagyhatalmakkal szembeni józan bizalmatlanság.
Ha Magyar Péter, a propaganda szerint a farkát fogdosta, akkor erre ő kiad egy közleményt a töketlen gazdaságpolitikáról
Ettől még a keleti orientáció az marad, ami, de legalább a maga lecsupaszított valóságában, és nem kamu, süket dumákkal a normalitásról.
Ohio szenátora lehet az Egyesült Államok történetének harmadik legfiatalabb alelnöke.
Továbbra sem nyugszanak az indulatok Nyugat-Európában.
