Magyar Péter a fiatalok otthonteremtését támadja, közben neki az ölébe hullott első lakása

Legalábbis saját története szerint, miután megdicsérte egy idős hölgy virágait, másnap a nevére került egy méregdrága gellérthegyi lakás.

Az otthon az, aminek története van. Azért van ott a helyem, mert vannak olyan elbeszélt történetek, amelyek evidens részének érezhetem magam. A sajátomé, a családomé, a közösségé.
Lenyűgöznek a madarak. A gólyák és fecskék több ezer kilométer után is pontosan ugyanahhoz a fészekhez térnek vissza. Mintha egy felsőbb erő, a „mennyei GPS” (Böjte Csaba) vezetné őket ugyanoda, ahonnan elindultak. Hazatérni nem egyszerű, a lélek sokszor ugyanolyan távolságokat tesz meg, mint a madarak. Nem az jön vissza, aki egykor elment.
Ami körülvesz, az nem hibátlan: a létezés szépséges nagysága éppen a tökéletlenségéből is fakad”
Hazatérni mégis olyan, mint meleg vízbe merülni, ami átölel, megtart és biztonságot ad. Most már bármi megtörténhet. Ezt jelenti, ha megtaláltam az otthont. Olyan belülről fakadó érzés ez, amelynek egyszersmind külső referenciapontja is van, egy ház, utcák sora, szokások, kifejezések. Enyémek, és én is a részük vagyok, közünk van egymáshoz. Áldás, ha otthon érezzük magunkat valahol.