A hét mesterlövész

A brit újságírók szavazatai alapján Szoboszlai Dominik volt a Liverpool legjobbja a múlt heti, Bournemouth elleni bajnokin. Jürgen Klopp vezetőedző részletes statisztikát közölt a közösségi médiában a „magyar varázsló” hatékonyságáról, pontosságáról. Puskás Ferenc óta nem figyelt fel ennyire a világ magyar játékosra – írják a lapok. És valóban, jó most magyar focidrukkernek, jó most magyarnak lenni: ismét ragyog egy magyar tehetség. A hangsúly itt az isméten van, mert tavaly Karikó Katalintól volt hangos a világ: a szerény, állhatatos és az eseményeket mindig pozitívan figyelő Karikó nem a focilabdával, hanem az üzenetátvivő fehérjékkel zsonglőrködik, az erre épülő oltásnak pedig jelentős szerepe volt a koronavírus-járvány legyőzésében. A jövőt magyarok írják – hirdette ennek kapcsán egy graffiti, ami talán túlzás, de az mindenképpen igaz, hogy vannak tehetségeink, akikre mi lehetünk a legbüszkébbek. És Karikó Katalin, illetve Szoboszlai Dominik folytatja a magyar tehetségek, mint Wigner Jenő, Milton Friedman, Polányi János, Oláh György sorát. Szándékosan soroltam fel olyan Nobel-díjasainkat, akik a nemzetközi karrierjük, külföldi munkájuk alatt érték el csúcsteljesítményüket, mert Szoboszlaival kapcsolatban is elhangzottak fintorgó hangok, hogy a sikere valójában nem is magyar, hiszen már egész korán külföldre került. Jól illeszkedik ez az érv az önsorsrontó, állandóan siránkozó magyar karakterünkbe. Pedig nem így kellene ezt nézni, hanem pozitívan: kimagasló tehetségeink a nemzetközi versenyben tudják megállni helyüket, és képesek világszínvonalú teljesítményre. Az ő példájuk azt üzeni minden itthon tanulónak, hogy lehetséges; az ő példájuk mutatja azoknak, akik itthon dolgoznak, hogy megéri; Karikó és Szoboszlai felpattanó tehetségszikrái lesznek a csillagok a magyar tehetség egén, amelyek minden ambiciózus magyart a siker felé vezethetnek.

Merthogy tehetségek nélkül sokkal nehezebb, tehetségek nélkül talán nem is lehet. A vállalati életben is tapasztaljuk ezt. A McKinsey tanácsadócég elemzése szerint egy tehetség négyszer olyan hatékony, mint egy átlagos dolgozó. A nagy komplexitású feladatokban pedig nyolcszoros a hatékonyságuk. A tehetségek dolgoznak a legtöbbet és a legjobban. Nem véletlen, hogy a vállalatok mindent megtesznek a legtehetségesebb diákok, munka­társak megtalálására és megtartására. Mi a Molban már tizenöt éve szisztematikusan ráálltunk erre, és nemcsak a friss diplomások bevonzása fontos, hanem a már érettebb vezetőaspiránsok kinevelése is. Ezért indítottuk el az OTP-vel közösen SEED vezetőképzőnket, és ez a gondolat vezet engem a Budapesti Corvinus Egyetem átalakításában is: hozzuk létre azokat az intézményeket, amelyek ki tudják nevelni a jövő üzleti és közéleti tehetségeit. És a felelősségünk túlmutat Magyar­országon: az egész régió tehetségbázisát kell képesnek lennünk Budapestről felépíteni. Ahogy az energetikai szuverenitásban kulcskérdés az észak–déli energiafolyosó, hogy függetlenedjünk a nyugat–keleti erőközpontoktól, úgy a tehetségkinevelésben is létre akarjuk hozni az észak–déli tehetségfolyosót, hogy a lengyel, cseh, szlovák, horvát és román tehetségek hozzánk jöjjenek, a régióban maradjanak, és ne csak a Nyugat legyen az egyetlen út. Hiszem, hogy ebből a cégeknek és magánszemélyeknek is részt kell vállalniuk.

És persze az államnak is. A közgazdasági irodalomban egyetlen igazi konszenzus van minden iskola között: az oktatásra fordított minden egyes forint többszörösen megtérül, és a hosszú távú növekedés egyik záloga. Jó hír, hogy már európai összehasonlításban is kiugrik a magyar felsőoktatásra költött pénz, azonban az alap- és középfokú oktatásra szánt kiadások még mindig az egyik legalacsonyabbak az EU-ban. Több pénz az iskolákba, nagyobb respekt a tanároknak, kiemelt figyelem a tehetségeknek – ez kell ahhoz, hogy hosszú távon erősödjön az ország. Legyen ez egy tanévkezdési fogadalom, mindezt azért, hogy holnap is legyenek mesterlövészeink.

A szerző a MOL elnök-vezérigazgatója.