Részünkké vált ez a sokat látott, szétszakított, majd újraegyesített város.
Névai Gábor írása a Mandiner hetilapban
Tizenkilenc évesek voltunk, robogott velünk a berlini S-Bahn, amely néhol több emelet magasságban, kígyóként szelte keresztül-kasul az éppen csak újra egybenövő metropoliszt, bámultunk ki az ablakon, a walkmanünkben bömbölt az Achtung Baby a U2-tól, és azt hittük, hogy örökké fogunk élni.
Berlin a kilencvenes évek első felében nemzedékünk lázadóbb részének maga volt a Kánaán. A friss irodalmi utalásokkal agyontűzdelt, érzékeny és érzéki modernitás városa, Európa még éppen hihető és tartalmas, szárnyaló mixe, valami szuper jól működő több mint város: ide vágytunk és jöttünk magunkba szívni azt, amit kicsit a jövőnek gondoltunk. De ennél fontosabb, hogy itt mindig nagyon jól éreztük magunkat. Nem valami kósza divatból: ennek előzménye volt. Mi még láttuk a berlini falat, amikor 1988-ban, alig tizenhárom esztendősen egy héten át naponta szembesültünk a kommunizmus és a kapitalizmus sűrítményével: reggel Kelet-Berlin, napközben Nyugat-Berlin, este megint kelet. Át a lezárt földalatti-állomásokon, két világ határán cikázva. Életre szóló, döbbenetes élmény volt az ellentétes világrendszerek óriási különbségeit ennyire brutálisan, egyszerre látni. Ott az NDK és fő alkotóeleme, a berlini fal láttán értettük meg igazán, hogy a szocializmus mennyire végzetesen működésképtelen, beteg rendszer.
Azoknak, „akik mindmáig lehetővé teszik ezeket az állapotokat, és felelősek értük, soha többé nem szabad ismét politikai felelősséget viselniük Németországban” – hangsúlyozta Hans-Georg Maassen.
Egy éve ilyenkor lettem ötvenéves, s azt olvastam Szép Ernőnél, hogy „elrabolta a sors az édes életérzést”. Ugyan, gondoltam, végül is mindig utoljára hagytam a tányéron a legízesebb falatokat.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Hasonló képsorok érkeztek több településről is.
Egyre több ukrán menekült választja a Berlinben való letelepedést, miközben a német szociális rendszerben számos visszaélésre derül fény.
Advent idején elindulnak a magyarok a városka felé, ugyanis a Magas-Tátra ölelésében megbúvó település még hóval és igazi téllel kecseg teti az odalátogatókat. Csender Levente írása.
Donald Trump techmilliárdos szövetségese egy X-posztban azt állította, hogy a közösségi oldal felhasználói tájékozottabbak a magdeburgi eseményekkel kapcsolatban, mint a német újságírók.
