Pirruszi győzelem az Európai Parlamenté – A tagállamok állnak nyerésre az uniós politikai küzdelemben

Szinte nem múlik el hét az európai politikában valamilyen hazánkkal foglalkozó jelentés, vita, szavazás, nyilatkozat, nagyinterjú vagy éppen látogatóbizottság nélkül. Kritika, megjegyzés, aggodalom, minősítgetés, támadás, egyszóval össztűz Magyarországra, a magyar kormány politikájára, a magyar kormányfőre és gyakran a magyar választó­polgárokra.

Egy évvel a 2024-es európai parlamenti választás előtt érdemes áttekinteni, bizonyos értelemben számot vetni azzal, hogy mi volt a mozgatórugója a mögöttünk álló időszakban hazánkkal szembeni brüsszeli fellépésnek, hová vezetett, s érdemes kitekinteni arra is, mi várható a választásig hátralévő egy, az új Európai Bizottság hivatalba lépéséig hátralévő másfél évben.

Az eltelt négy év brüsszeli zajának forrása döntően két intézmény: az Európai Bizottság és az Európai Parlament. Noha a leginkább föderalistának tartott két intézmény szoros kapcsolatban áll és szorosan együttműködik meghatározó kérdésekben, érdemes különbséget tenni közöttük. Az Európai Bizottság – noha régen kilépett már a „szerződések őre” szerepből, és egyértelműen aktivista, politikai irányvonalat visz – még mindig nyitottnak mutatkozik az Európai Tanáccsal, a tagállamokkal való kompromisszumok megkötésére, az Európai Parlament politikai súlya és, kellemetlen kimondani, intellektuális színvonala azonban tovább csökkent az elmúlt négy évben.