A kultúrharcot és a politikai trükközést végletekig fokozó baloldali kormány pártjai nagyot buktak a regionális voksoláson, ezért előremenekülve a nyár közepére hozták az év végén esedékes választást, amit megnyerhet a jobboldal.
Jó idő, a koronavírus-járvány után újra felpörgő turizmus, kiváló mezőgazdaság és a válság közepette is rekordalacsony infláció – közép-európai szemmel irigyelhetjük Spanyolországot, de ha jobban a dolgok mögé nézünk, ott is egy
Bár az 1936 és 1939 között dúló polgárháborút példásan sikerült feldolgozniuk a spanyoloknak – ez leginkább a „borítsunk fátylat a múltra” elv volt, hiszen sokszor megesett, hogy egyazon családból az ellentétes oldalon harcoltak az unokatestvérek –, még mindig napokig uralja a híreket és tüntetésekre ösztönzi az embereket, ha éppen exhumálják valamelyik falangista pártvezér sírját. Emellett
A februárban elfogadott jogszabályok – amellett, hogy Európában elsőként bevezették a fizetett menstruációs szabadságot – lehetővé teszik, hogy a 16 év feletti spanyol fiatalok önállóan dönthessenek az abortuszukról és a jogi nemváltásukról. A korábbi szabályozás szerint két év hormonterápiának kellett megelőznie azt, hogy egy saját bevallása szerint „rossz testbe születő” személy nemét megváltoztassák a papírjaiban, mostantól viszont már a nemváltoztatási kérvény benyújtása után három-négy hónappal is átírhatják a nemét a hivatalos iratokban. A 12-13 éveseknél ehhez bírói, a 14-15 éveseknél szülői jóváhagyásra lesz szükség, 16 év felett pedig bárki önállóan dönthet a kérdésben. A néhány hónappal korábban, 2022 októberében hatályba lépő, „csak az igen jelent igent” törvény pedig azt mondja ki, hogy ha valaki megsérti a másik fél szexuális szabadságát, bűncselekményt követ el, és egytől tizenkét évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A törvény nem titkoltan válaszreakció arra az utóbbi években elszaporodott jelenségre, hogy a szexuális erőszak elkövetői arra való hivatkozással ússzák meg kisebb büntetéssel a bűncselekményt, hogy áldozatuk is hozzájárult az aktushoz, vagy nem tiltakozott ellene. Az egyik ilyen ügyben, egy 14 éves lány megerőszakolásakor egyenesen
A legnagyobb vihart kavaró eset a 2016. júliusi pamplonai bikafuttatás előestéjén rendezett utcai ünnepségen történt, amikor öt sevillai férfi megerőszakolt egy 18 éves helyi lányt, amiről videót is készített. Először csak enyhébb, kilencéves büntetést kaptak, mivel a felvételeken mozdulatlan, csukott szemű áldozat viselkedését valamiféle beleegyezésnek értékelték a bíróságon, a közfelháborodás hatására aztán másodfokon tizenöt évet szabtak ki rájuk. A nemierőszaktevések elszaporodása miatt még 2015-ben felemelték a beleegyezési korhatárt 13-ról 16 évre.
A fenti törvénycsomagok tipikus példái annak, hogyan lehet egy közfelháborodást kiváltó ügyben gyökerező egyszerű jogszabály-szigorításból radikális baloldali agendát beemelni egy ország jogrendjébe. E törvények mögött egyetlen ember áll: Irene Montero egyenlőségügyi miniszter, akinek pártja, a Képesek Vagyunk (Podemos) a koalíció kisebb, de radikálisabb tagjaként mindössze 26 képviselőt delegált a 350 fős alsóházba.
Május 29-én Pedro Sánchez szocialista kormányfő szűkszavú közleményben bejelentette: VI. Fülöp királlyal egyeztetve feloszlatja a parlamentet, és az eredetileg tervezett december helyett július 23-ára,
A miniszterelnök nem vádolható azzal, hogy döntése megfelel a jogállamiság egyik és legfontosabb elvének, a jogbiztonságnak, valamint annak a demokratikus választásokon alapvető elvnek, amely szerint minden félnek azonos feltételeket kell teremteni.
Sáncheznek nem ez az első ilyen húzása: 2022 decemberében úgy döntött, hogy az Országos Bírói Tanács spanyol megfelelője, az éppen konzervatív többségű Bírói Testületek Általános Tanácsa (CGPJ) parlamenti jelölési eljárásánál a minősített többséget egyszerű felesre mérsékli. Ehhez a katalánok támogatását szerezte meg, cserébe egy büntetőjogi reformmal megszüntette a lázadás tényállását, amely alapján korábban eljárást indítottak a 2017-es függetlenségi népszavazás vezető alakjai ellen. A hajmeresztő manőver bevált, a testület ugyanis végül szinte a semmiből, vélhetőleg politikai kompromisszumok eredményeképpen jelölt egy konzervatív és egy progresszív személyt az alkotmánybíróságra, ami megnyitotta az utat a szocialista kormányfő két saját jelöltje előtt is. Sánchez nyert: az alkotmánybíróság januárra progresszív többségűvé vált – éppen a megosztó törvények februári elfogadása előtt.
Sem ekkor, sem most, a parlament feloszlatásakor nem kellett az Európai Uniótól félnie a kormányfőnek.
ráadásul Spanyolország épp július elsején veszi át az unió soros elnökségét. Ha az EU nem is, saját népe küldött egy erős jelzést a miniszterelnöknek a május 28-ai helyhatósági választás alkalmával, hiszen a kormányzó Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) a tizenkét autonóm közösségben, ahol választást tartottak, mindössze az ősbaloldali Asztúriában, illetve Kasztília-La Manchában tudott nyerni a szárazföldi régiók közül, valamint a Kanári-szigeteken, ahol hagyományosan szintén kiváló beágyazottsága van.
A szigetlakókat még az sem zavarta, hogy innen származik Juan Bernardo Fuentes, becenevén Tito Berni szocialista képviselő, akit február végén bilincsben vittek el, mert üzletemberektől pénzt fogadott el, cserébe segített nekik közbeszerzéseket nyerni, és törvénytelenül EU-s forrásokhoz juttatta őket – tucatmagával együtt. Az már csak hab a tortán, hogy kokainos bulikat szerveztek négycsillagos hotelekben olyan luxusprostituáltak társaságában, akiket katalógusokból választottak ki maguknak. Az orgiákról, legalábbis a kokainfogyasztásos részükről, fényképek is nyilvánosságra kerültek.
Ahogy az várható volt, három hónap alatt a spanyolok ezt nem felejtették el a szocialistáknak, és olyan frontvárosokban billent a jobboldal javára a május végi választás, mint Valencia és Sevilla, vagyis az ország harmadik és negyedik legnagyobb városa, ahol az utóbbi időben PSOE-s egyeduralom volt. Emellett a jobboldal két pártja, a Néppárt (PP) és a Vox várhatóan koalícióban veszi át a hatalmat a portugál határ melletti Extremadura régióban, ahol 1982 óta volt hatalmon a baloldal.
De nem pusztán ezek miatt a fájó veszteségek miatt sietett előre hozni télről a választást Pedro Sánchez, hanem azért is, mert a voksolás gyakorlatilag elsöpörte a szocialista párt koalíciós partnerét. A Podemos Navarrán kívül mindenhol kiszorult a hatalomból.
Május 28-a után három országos párt maradt állva. A két történelmi formáció, az 1879-es alapítású PSOE és a kilencvenes években, valamint 2011 és 2018 között hatalmon lévő Néppárt mögött jócskán elmaradva, de stabil középpárttá nőtte ki magát a 2013-ban alapított, a Néppártból kivált Vox. A Santiago Abascal vezette jobboldali tömörülés megduplázta szavazatainak, és megtriplázta tartományi képviselőinek (500-ról 1700-ra), valamint autonóm közösségi képviselőinek számát (47-ről 119-re) a négy évvel ezelőtti választáshoz képest.
Hogy mit jelentenek ezek az eredmények a jövőre nézve, az országos választások szempontjából? Eduardo Fernández Luiña, a Vox-közeli Fundación Disenso agytröszt tanulmányi vezetője lapunknak úgy válaszolt: az erőviszonyok alapján a 350 fős kongresszusban 130 tagú lehet a következő néppárti frakció, és a szocialisták bőven bemennek majd 100 mandátum alá. A harmadik erővé váló Vox pedig megőrizheti és kicsivel gyarapíthatja képviselői számát, ami 50-60 mandátumot jelenthet. A szélsőbaloldali blokk a Podemosszal az élen csúnyán bezuhanhat, körülbelül 30 helyet érhet el. A többi képviselői hely marad a regionalista, elsősorban baszk és katalán pártoknak.
Ha ez történik júliusban, akkor három forgatókönyv lehetséges. Az első a Néppárt–Vox-koalíció, a PP vezetése azonban ettől hivatalosan elzárkózik. A második a néppárti–szocialista nagykoalíció. Ez valamivel valószínűbb, noha még nem volt rá példa, de mindkét nagy párt, főként a PP részéről utalgattak rá korábban. A lépést a fősodratú média által szélsőségesnek és veszélyesnek bélyegzett Vox hatalomból való kizárása motiválná. Azonban Luiña szerint nagykoalíció esetén akár milliós nagyságrendben hagyhatják el a jobboldali szavazók a Néppártot. A harmadik opció a kisebbségi néppárti kormányzás. Erre volt már példa Mariano Rajoy miniszterelnöksége idején, a 2010-es években.
A negyedik opció, miszerint a PSOE a szélsőbaloldallal és a szeparatista pártokkal bizniszelve megőrzi hatalmát – ez a jelenlegi helyzet is –, most nem látszik valószínűnek, és ez a május végi választás legnagyobb hozadéka a jobboldal számára.
a szocialisták vagy a Vox felé? A PP nevéhez híven igazi gyűjtőpárt: megtalálhatók benne a „CDU-jobboldaliak” és a valamivel konzervatívabb irány is. A pártelnök, a galíciai Alberto Núñez Feijóo az előbbi csoportba tartozik, a „menedzsment” jobban foglalkoztatja, mint az ideológiai különbségek, és mivel az elnökség az ő embereivel van tele, Eduardo Luiña szerint jelenleg nem nagy a Vox és a PP országos együttműködésének valószínűsége. Azonban helyi szinten mindkét pártvezetés teret enged a politikusainak, így az autonóm közösségekben gond nélkül kooperálnak az anyapártiak és a „kiszakadottak”.
Madrid, a jobboldali bástya
A fővárosban regnál az EU-s fővárosok közül egyedül jobboldali polgármester, José Luis Martínez-Almeida. Emellett a 6,6 milliós Madrid autonóm közösséget is egy néppárti politikus, Isabel Díaz Ayuso vezeti. Mindketten magabiztosan megőrizték pozíciójukat május 28-án, Ayuso abszolút többséget szerzett a szavazatok 47 százalékával, így koalíciós partnerre sem lesz szüksége. Egyesek szerint a sikere abban rejlik, hogy bár a Néppárt hagyományosan erős a középkorúak és a kicsit idősebbek között Madridban, az utóbbi években a fiatalabb generációk között is növelni tudta a népszerűségét, méghozzá a koronavírus-járvány menedzselése miatt. Madridban a járvány idején igyekeztek elviselhetővé tenni a korlátozásokat a szükséges intézkedések meghozatala mellett. A 44 éves vezető a PP jobbszárnyához tartozik, és igazi politikusi tehetségként jellemzik ismerői, aki rendkívül jól érti, hogyan működik a dél-európai politika. Azonban a madridi népszerűségnek hátrányai is vannak: a „madrileñókat” nem nagyon szívelik a fővároson kívül, így jelenleg nem sok esély mutatkozik arra, hogy átvegye a Néppárt vezetését.
Nyitókép: A jobbos Isabel Díaz Ayuso és a centrista Alberto Núñez Feijóo. Balra vagy jobbra nyit a Néppárt?
Forrás: AFP/NurPhoto/Oscar Gonzalez
Az ellenzék vezére lassan két éve folyamatosan projektál, manipulál, ezzel pedig indulatokat gerjeszt, melyek sokszor életveszélyes fenyegetések formájában csapódnak le. Krupincza Mariann írása.
Eseménydús meccs volt.
Az ügyvédből lett politikus 2016 óta képviselőként dolgozik, nyíltan bírálta Izraelt a Gázai övezeti háború miatt.
„Jövőre nem babra megy a játék. Védjük meg, amit közösen elértünk!” – fogalmazott a miniszterelnök.
Talán a közvélemény-kutatások valamennyit segítenek, de igazán csak a választás lesz alkalmas erre. Addig marad a találgatás, a hit és az állandó manipuláció.
Az emberek szerint most erőt kell mutatnia a jobboldalnak.
Az argentin jobboldal, Milei pártja megnyerte a félidős választásokat. Az eredmény hátterében Donald Trump 40 milliárd dolláros mentőcsomagja is állhat.
„Nyilván fáj az embernek.”
