Elferdült Horizont

Gózon Ákos írása a Mandiner hetilapban.

Nagy várakozások előzték meg, jó néhány látványos tudományos és innovációs eredményt hazánkban is hozott, összességében azonban az eredeti céljaival szemben inkább növelte, semmint csökkentette a kutatás-fejlesztés terén a 21. század második évtizedére a kontinensen kialakult földrajzi különbségeket – ez a mérlege az Európai Unió 2014 és 2020 között működő Horizont 2020 pályázati konstrukciójának a területi statisztika szemszögéből.

A Horizont 2020 a világméretű társadalmi és gazdasági kihívásokra kívánt reagálni a tudomány eszközeivel. Meghirdetésekor a világ leg­nagyobb kutatási programja volt, közel 79 milliárd eurós költségvetéssel gazdálkodott, s az Európai Unió kutatás-­
fejlesztési és innovációs politikáját alap­vetően határozta meg 2014 és 2020 között. Legfontosabb célja az volt, hogy az EU megőrizze a helyét a világméretű tudásversengésben. Ennek érdekében az alapkutatások fejlesztését, az ipari modernizációt és a társadalmi-gazdasági kihívások kezelését tűzte a zászlajára. Három kezdeményezést: a kutatási, techno­lógiafejlesztési és demonstrációs keretprogramot, a versenyképességi és innovációs keretprogramot, valamint az Európai Innovációs és Technológiai Intézet működtetését foglalta magában, és a korábbi keretprogramoknál egyszerűbb adminisztrációt, valamint új, innovációorientált szemléletet ígért a pályázóknak.