Törökország befolyásszerzése előtt azonban korlátot jelentenek a térségről alkotott kínai és orosz elképzelések, a közép-ázsiai országok elé pedig jelentős diplomáciai kihívást állít a három nagyhatalom közötti egyensúlyozás kényszere. Peking és Moszkva is fenyegetésként értékelheti a közép-ázsiai türk nacionalizmus erősödését a türk kisebbségei körében jelentkező szeparatizmustól való félelem miatt, így arra lehet számítani, hogy nem hagynák szó nélkül a jelentős török politikai befolyásszerzést a térségben. A trendek azt mutatják, hogy a gazdasági érdekek felülírják az ideológiát és a pántürk szolidaritást: Ankara nem bolygatja a vitás kérdéseket, különösen a nyugat-kínai területeken élő ujgurokat illetően.
Törökország terveit elősegíti, hogy szoros szövetségesének, Azerbajdzsánnak is megnőtt a geopolitikai jelentősége a déli gázfolyosó révén, amely az EU-val kötött új szerződés nyomán várhatóan a korábbi földgázmennyiség kétszeresét fogja továbbítani Georgián, Törökországon, Görögországon és Albánián keresztül Olaszországba. Baku ráadásul a középső folyosó, illetve az Oroszország és Irán közötti észak–déli kereskedelmi útvonal metszéspontján fekszik, így várhatóan a térségben egyedülállónak számító logisztikai központtá fogja kinőni magát. A folyosó fejlesztése a közép-ázsiai államoknak is előnyös, ugyanis ez az útvonal jelenti számukra az elsődleges kijáratot Európa és a világ többi része felé.
A projektben legfontosabb szerepet játszó közép-ázsiai állam, Kazahsztán esetében a folyosó felértékelődése már a beáramló közvetlen külföldi befektetések tízéves rekordjában is megmutatkozik: 2022-ben a megelőző évhez képest 18 százalékos növekedéssel 28 milliárd dollárra nőtt a külföldi befektetések nagysága. Ennek a hátterében az állhat, hogy a háború nyomán az ország geopolitikai jelentősége megnőtt: minden jel szerint Kazahsztán közvetítő államként léphet fel Oroszország és a Nyugat között mind az áruszállítás, mind a nyersanyag-kereskedelem szempontjából.