Talpuk alatt fütyül a szél

Nagy híve vagyok az önálló energiaminisztériumnak. Molosként nem is mondhatnék mást, de most a helyzet is úgy kívánja. Nemcsak a háborúra gondolok – amelynek kapcsán a tizenegy szankciós csomagból nyolc foglalkozik energiával –, hanem a klímaváltozásra is, melynek nyomán új világrend alakul ki, és versenyképességi ügy lesz, milyen energiát használunk. Az energia a geopolitika és a szuverenitás fő frontja lett – jól érezte ezt meg a kormány. Azt is üdvözölni kell, hogy a tárca vezetője meghatározta az új célokat. Az energetikai szuverenitást és az EU-s céloknak való megfelelést helyezi a középpontba egy olyan világban, ahol véget ért a közvetlenül elérhető és végtelen tartalékot jelentő orosz energia korszaka: az áramtermelésben a gázt megújulókra cserélni, növelni a napenergia és a geotermia szerepét; meghosszabbítani Paks üzemidejét; a közlekedésben pedig okosan, támaszkodva a meglévő olaj-infrastruktúrára, végrehajtani az átmenetet. Minden szavával egyetértünk.