Ezt az ablaktábla-remegést gyerekkorom óta nem tapasztaltam. A Duna mellett nőttem fel, alig száz méterre a folyótól. Az egyik szoba ablaka mindig elkezdett remegni, amikor egy uszály jött fölfelé a Dunán.
A remegés akkor kezdődött, amikor a Szentendrei-sziget csúcsa környékén járt, és addig tartott, amíg el nem tűnt a dömösi kanyarban. Mindig csak egyetlen ablak remegett, mindig ugyanaz. Az ablak azóta is megvan, nem lett kicserélve, ugyanaz a régi ablaktábla a megrepedezett glettelésével, a remegés mégis megszűnt valamikor. Jó pár éve nem remeg már. Igaz, jó pár éve én sem élek már abban a házban, de megkérdeztem anyámat, ő sem hallja. Rejtély, hogy annak idején miért remegtették az uszályok, ahogy az is, hogy miért nem remegtetik már. Lüktető, ritmikus remegés volt, ma is hallom magamban.
Ez a hajnali ablakremegés nem ilyen volt, csak rövid ideig tartott. Azt a mindenit, minek repkednek itt vadászrepülők reggel fél hatkor kötelékben, erre gondoltam,
és mi tagadás, elfogott valamiféle nyugtalanság,
mi történhetett itt az éjszaka, amíg aludtunk.