Na’Conxypán hercege – kiállítás mutatja be Gulácsy Lajos, a különös festőzseni művészetét

A nagy háború kitörésének híre Velencében érte Gulácsy Lajost, s a válaszreakcióként adott ideg-összeroppanás visszavonhatatlanul megpecsételte azt a gazdag alkotói periódust, amely a századforduló óta töretlenül és figyelemre méltó gazdagságban bontakozott ki.

1914 augusztusában nemcsak a boldog békeévek süllyedtek el végérvényesen, de az a világ is néhány év alatt szerte­foszlott, amit egy kivételes képességű magyar festő bő évtized alatt teremtett Magyarország és az inspiráló atmoszférájú itáliai városok között ingázva.

Bár a Józsefvárosban szerény, de tisztes polgári körülmények között felnőtt Gulácsy

sőt a korszak hazai képzőművészeti és irodalmi életének is elismert és teljes jogú tagja volt, művészete egyedinek, társtalannak és követők nélkülinek mondható.

Hatottak rá a preraffaeliták, a szecesszió és a szimbolizmus, és olykor az impresszionisták természetelvű és látvány­alapú szemlélete is megnyilvánul tájábrázolásain. Rajongott Dante költészetéért és a kora reneszánsz művészetért, és ismételten megmerítkezett a rokokó excentrikus világában is.

Amennyiben úgy gondolnánk, hogy képtelenség ennyi mindenből táplálkozva koherens életművet létrehozni, cáfolatként maguk művek kínálkoznak: Gulácsy számtalan impulzusból táplálkozó művészete

A festő univerzumának kvintesszenciája az általa kitalált ország, Na’Conxypán, melynek éteri hangulatú városait és tájait nemcsak humoros és groteszk alakokkal népesítette be, de saját nyelvet is alkotott nekik. 

Soha olyan teljességre törekvő tárlat nem mutatta még be az oeuvre-t, mint a Magyar Nemzeti Galériában Bellák Gábor és Plesznivy Edit művészettörténészek kurátori munkájának köszönhető Gulácsy. Na’Conxypan hercege című életmű-kiállítás. A Bartók-tavasz művészeti hetek részeként megnyíló tárlat több tematikus szekcióban vezeti végig és avatja be a látogatót Gulácsy festészetébe. A művészettörténeti hivatkozások és utalások mellett képet kapunk az Itália iránti vonzódás kialakulásáról: ha összeadjuk az ott töltött időt, mintegy három évet élt és dolgozott Olaszországban, ott készült vázlatai pedig itthoni munkáit is megalapozták.

A kiállítás külön szekciót szentel a baráti és kollegiális kapcsolatoknak, a csoportos és egyéni kiállításokon túl pedig az irodalmi kapcsolódásokról és a színházi munkákról is képet kapunk.

és külön szekció foglalkozik a kertek, tájak és emberek ábrázolásával, valamint a férfi és a nő kapcsolatát megjelenítő művekkel.

A kiállítás Gulácsy kívülállóságára is kitér, majd a háború nyomán született drámai és megrázó képek következnek, ahonnan egyenes út vezetett az alkotás teljes feladásáig. A festő utolsó éveit elmegyógy­intézetekben töltötte, teljes katatóniában, miközben a barátok és kollégák a végsőkig bíztak felépülésében. Életének tragikus végkifejlete volt, de művészete nélkül elmondhatatlanul szegényebb lenne a magyar festészet története.

Gulácsy. Na’Conxypan hercege.

Az életmű-kiállítás augusztus 27-éig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Galériában

Nyitókép: Dante találkozása Beatricével, 1906 körül
Képek: Magyar Nemzeti Galéria