A festő univerzumának kvintesszenciája az általa kitalált ország, Na’Conxypán, melynek éteri hangulatú városait és tájait nemcsak humoros és groteszk alakokkal népesítette be, de saját nyelvet is alkotott nekik.
Soha olyan teljességre törekvő tárlat nem mutatta még be az oeuvre-t, mint a Magyar Nemzeti Galériában Bellák Gábor és Plesznivy Edit művészettörténészek kurátori munkájának köszönhető Gulácsy. Na’Conxypan hercege című életmű-kiállítás. A Bartók-tavasz művészeti hetek részeként megnyíló tárlat több tematikus szekcióban vezeti végig és avatja be a látogatót Gulácsy festészetébe. A művészettörténeti hivatkozások és utalások mellett képet kapunk az Itália iránti vonzódás kialakulásáról: ha összeadjuk az ott töltött időt, mintegy három évet élt és dolgozott Olaszországban, ott készült vázlatai pedig itthoni munkáit is megalapozták.
A kiállítás külön szekciót szentel a baráti és kollegiális kapcsolatoknak, a csoportos és egyéni kiállításokon túl pedig az irodalmi kapcsolódásokról és a színházi munkákról is képet kapunk.
Na’Conxypán világát most láthatjuk először egybefüggő műcsoportként,
és külön szekció foglalkozik a kertek, tájak és emberek ábrázolásával, valamint a férfi és a nő kapcsolatát megjelenítő művekkel.