A szecesszió térhódítása s egy új művészeti ág és kommunikációs médium, a plakát születése körülbelül egyszerre zajlott, a 19. század végén, a múlt század elején.
A Magyar Nemzeti Galéria felé sétálva megcsodálhatjuk a hajdani pompájában visszaállított palotarészleteket, a testőrség és a lovarda impozáns épületét, s az építkezést elnézve láthatjuk, hogy egyszer majd a teljes Budavári Palota régi fényében csilloghat. Ezzel együtt pedig felépül a Városligetben az Új Nemzeti Galéria, teljessé téve a világszínvonalú kulturális negyedet.
Most viszont még a megszokott helyen tekinthetjük meg Az élet művészete – Szecessziós plakátművészet és tárgykultúra Magyarországon (1895–1914) tárlatot. A kiállítást bejárva óhatatlanul átragad ránk a plakátok sugározta derű, még ha szívből fájlalhatjuk is, hogy nem éltünk abban a korban, amikor Vörös Ernő Rudolf kávéháza megnyílt, s az „Edison mozgóba” csábították az urak a hölgyeket.
Ha a föld Isten kalapja, hazánk a bokréta rajta. A bokréta a legszebb a világon. Mármost a bokrétában virágok vannak, a virágnak pedig szirmai, tudja ezt mindenki; miképp azt is, hogy ebből következően a világ legszebb helye: Kaposvár.
A kábítószerre vagy szerhasználatra utaló jelképek eddig elkerülték a többi illegális jelkép, például az önkényuralmi jelképek méltán megérdemelt sorsát.
A publicista korábban érveket sorakoztatott fel amellett, hogy a pedofilok is alapíthassanak pártot.
Izgalmas tárlatokkal készül a Magyar Nemzeti Galéria is.
Száz évnél csak kicsivel többet kell visszamennünk az időben ahhoz, hogy lássuk, ahogy a nemzeti oldal fellép az alkohol káros hatásaival szemben. Ennek emlékét látjuk a Beautiful Macabre albumban.
Az uniós pénzek azért nem jönnek, mert a kormány végletesen korrupt.
Az önző ember vét a természet rendje ellen, és éppen ezért nem lehet boldog.
Gyakorlatilag a teljes periódusos rendszert megtaláljuk a Föld legnagyobb szigetén.
