Mindannyiunknak megvan a saját mozija – Csáky Attila a Mandinernek

Farkas Anita interjúja a Mandiner hetilapban

A fesztivál A nemzet aranyai gálavetítésével startol. Elsőre furcsának tűnik, hogy nem egy játék-, hanem egy sportdokumentumfilmmel indítanak. Miért?
A Magyar mozgókép fesztivál lényege, hogy mindig az előző egy év legfrissebb magyar filmjei közül válogatunk mindenféle kategóriából, az összes alkotást egyenrangúként kezelve. De valóban, ez utóbbi két évben játékfilmmel, méghozzá nagyjátékfilmmel hangolódtunk a négy napra. Idén úgy gondoltuk, hogy A nemzet aranyai, amely az 1997 és 2008 között a világot végigverő magyar férfi-vízilabdaválogatottról szól, olyan különleges történet és mozi, amely megérdemli, hogy ily módon is reflektorfénybe állítsuk. Annál inkább is, mert ez nem „csak” egy kivételes teljesítmény hátterét – a sikerek mellett a kudarcokat is – megmutató sportfilm, hanem valódi emberek igaz története. Ráadásul erősen kapcsolódik a nemzeti hagyományainkhoz, a magyar identitáshoz is. A sportfilmeknek, gondoljunk csak a magyar futballról, Szilágyi Áronról, Hosszú Katinkáról vagy Keleti Ágnesről készült egész estés alkotásokra, amúgy is egyre nagyobb divatjuk van szerte a világon.

Mi lehet ennek az oka?
Erre szeretnénk rájönni a téma köré szervezett kerekasztal-beszélgetésünkön. Szerintem az egyik indok az, hogy mivel a virtualitás mind jobban meghatározza a mindennapjainkat, szinte szomjazzuk a valóságot. A másik, hogy egy sportolói életútban rengeteg kis és nagy pillanat, fordulat és tanulság lehet, ami inspirálóan hathat a filmkészítőkre, az elkészült alkotásokon keresztül pedig a nézőkre. És mivel utóbbiak, úgy tűnik, nagyon is vevők ezekre a típusú mozikra, végül mindkét fél jól jár. A fesztivál célja hasonlóan kettős: