Kétlem, hogy a MOME hallgatóinak többsége ne akarná a megújulást

Kultúrharcnak végképp nyoma sem volt Zugligetben, amíg néhányan nem döntöttek úgy, hogy csatatérré változtatják az egyetemet.

Az a politikus, aki „kezdettől fogva tragikusan gondolkodik, fél a jövőtől – ezért van tisztában a saját korlátaival, s így hatékonyabban tud cselekedni is”. A 21. század vezetőinek görög drámákat, Camus, Dosztojevszkij és Shakespeare műveit kellene olvasgatniuk, hogy elsajátítsák a tragikus gondolkodás képességét – állítja Robert D. Kaplan.
Robert D. Kaplan amerikai geopolitikai elemző, realista gondolkodó életművéről e sorok szerzője írt először Magyarországon, tizenöt esztendővel ezelőtt a Kommentár folyóirat hasábjain. Később a Brain Bar színpadára is meghívtuk Kaplant – nem véletlenül. Több mint huszonöt kötetet magában foglaló munkásságában mindig szimpatikus volt, hogy nem szobatudósként, hanem régi vágású utazóként dolgozza fel a világot. Mielőtt az amerikai hadsereg belső moráljáról írt, éveket töltött a közkatonák körében. Amikor Afrika demográfiai robbanásáról és az ennek nyomán elszabaduló anarchiáról bocsátkozott fejtegetésbe, ENSZ-jelentések idézgetése helyett elmerült a kontinens belsejében a személyes tapasztalatokért. Mindezt tekinthetnénk magától értetődőnek is, ám Kaplan washingtoni pályatársai sokszor ennél sokkal felszínesebb tudásra alapozzák a világértelmezésüket.