Az a politikus, aki „kezdettől fogva tragikusan gondolkodik, fél a jövőtől – ezért van tisztában a saját korlátaival, s így hatékonyabban tud cselekedni is”. A 21. század vezetőinek görög drámákat, Camus, Dosztojevszkij és Shakespeare műveit kellene olvasgatniuk, hogy elsajátítsák a tragikus gondolkodás képességét – állítja Robert D. Kaplan.
Robert D. Kaplan amerikai geopolitikai elemző, realista gondolkodó életművéről e sorok szerzője írt először Magyarországon, tizenöt esztendővel ezelőtt a Kommentár folyóirat hasábjain. Később a Brain Bar színpadára is meghívtuk Kaplant – nem véletlenül. Több mint huszonöt kötetet magában foglaló munkásságában mindig szimpatikus volt, hogy nem szobatudósként, hanem régi vágású utazóként dolgozza fel a világot. Mielőtt az amerikai hadsereg belső moráljáról írt, éveket töltött a közkatonák körében. Amikor Afrika demográfiai robbanásáról és az ennek nyomán elszabaduló anarchiáról bocsátkozott fejtegetésbe, ENSZ-jelentések idézgetése helyett elmerült a kontinens belsejében a személyes tapasztalatokért. Mindezt tekinthetnénk magától értetődőnek is, ám Kaplan washingtoni pályatársai sokszor ennél sokkal felszínesebb tudásra alapozzák a világértelmezésüket.
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Rab Irén új könyvét akár történelmi útikalauznak is felfoghatnánk, amolyan gyakorlati tájékoztatónak a feledékeny közvélemény számára a határon túli magyarság közösségeiről. Gágyor Péter könyvrecenziója.
A műsorvezető Szabó Zsófi kérdésére válaszolva elárulta, hogy Magyar Péter csak egy nyeretlen kétéves, aki nem tudná kezelni az olyan fekete öves politikusokat, mint Donald Trump vagy Vlagyimir Putyin.