Az a politikus, aki „kezdettől fogva tragikusan gondolkodik, fél a jövőtől – ezért van tisztában a saját korlátaival, s így hatékonyabban tud cselekedni is”. A 21. század vezetőinek görög drámákat, Camus, Dosztojevszkij és Shakespeare műveit kellene olvasgatniuk, hogy elsajátítsák a tragikus gondolkodás képességét – állítja Robert D. Kaplan.
Robert D. Kaplan amerikai geopolitikai elemző, realista gondolkodó életművéről e sorok szerzője írt először Magyarországon, tizenöt esztendővel ezelőtt a Kommentár folyóirat hasábjain. Később a Brain Bar színpadára is meghívtuk Kaplant – nem véletlenül. Több mint huszonöt kötetet magában foglaló munkásságában mindig szimpatikus volt, hogy nem szobatudósként, hanem régi vágású utazóként dolgozza fel a világot. Mielőtt az amerikai hadsereg belső moráljáról írt, éveket töltött a közkatonák körében. Amikor Afrika demográfiai robbanásáról és az ennek nyomán elszabaduló anarchiáról bocsátkozott fejtegetésbe, ENSZ-jelentések idézgetése helyett elmerült a kontinens belsejében a személyes tapasztalatokért. Mindezt tekinthetnénk magától értetődőnek is, ám Kaplan washingtoni pályatársai sokszor ennél sokkal felszínesebb tudásra alapozzák a világértelmezésüket.
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
Összegyűjtöttük a szezon kihagyhatatlan köteteit: Jókai Mór elfeledett titkaitól a világhírű filmgyárosokig, Agatha Christie vérfagyasztó adventi rejtélyeitől a legújabb magyar űrhajósig. Karácsonyi könyvajánlónk!
A magyar boszorkányokról készült, gyönyörűen illusztrált néprajzi kötet a Bestiarium Hungaricum alkotóitól, benne Könyves Kálmántól a pap kenyerén ürülékké váló vajig.
A Jókai 200 emlékév keretében megjelent a Jókai Mór harmincháromszor című, gazdagon illusztrált kötet, amely nem kevesebbre tesz kísérletet, mint hogy kihozza az írót a vitrinből, megmutatva a nagy történetek mögött álló sokszínű embert.
Akkor nem az jutott eszébe, „hogy pusztuljanak az oroszok” – fogalmazott a művész, aki szerint a rendszerváltás előtt a színészeket jobban megbecsülte a magyar társadalom.